2011. május 12., 10:082011. május 12., 10:08
Gasztronómiai vonalon is igyekeztem képben maradni, és mire eldöntöttem, hogy reprodukálom a vőlegényi tortát, ha már Vilmosnak kiskirályfi korától a kedvence, kiderült, hogy valójában mezei kekszszalámit szolgáltak fel, a megszokottnál leheletnyivel jobb minőségű alapanyagokból, tortaformában. Miután ezt is abszolváltam, hosszasan megvitattuk Zsófival, hogy a menyasszony jól tette-e, hogy leengedte a haját, vagy inkább tűzte volna fel, és azt is körbejártuk, mit jelent pontosan a csáberő, van-e köze a varázserőhöz, pusztán csak szépség, vagy annál több, és Zsófi milyen mértékben rendelkezik ezzel.
Mondtam Zsófinak, hogy még ő is kifoghat egy igazi herceget, mire ő felháborodottan emlékeztetett, hogy Máté Tamás a jövendőbelije, aki ugyan nem herceg, ám annál szőkébb, és mitsem tud a románcról, ám Zsófi már több mint egy fél éve kitart mellette. Ez biztató, hiszen a kiscsoportban hetente váltogattuk a fiatalembereket. Celebvonalon maradva, Zsófi rengeteg félrehallásból építi fel a maga celebszakértelmét, és én önző módon nem helyesbítek, egyrészt mert én sem vagyok túl tájékozott, másrészt meg nagyon élvezem, hogy bonyolítja tovább a hülyeségek fonalát.
A szemem se rebbent, amikor közölte, hogy Anikó a kedvence a Billából, és a zsebszámítógépről rengeteg egyest küldözgetett, hogy a kedvencét benntartsa a Billában. Legutóbb a Szent György Napokon szembesült a hírességekkel, hiszen kispajtásai többsége lelkesen készült a Patai Anna-fellépésre. Zsófi is lelkesen mondogatta, hogy megy pataiannakoncertre, mert bár fogalma sem volt, miről beszél, de ez az egész olyan vagányul pattogott. Aztán eléggé unta, amikor a kislány felnőttdalokat énekelt, a többi gyerek nem volt hajlandó kergetőzni, mert apuka nyakába rajongott. Tíz perc után elindultunk tehát az újabb körhintarodeóra, ám a három nap alatt Zsófi több ízben idegesen kifakadt: már soha nem lesz vége ennek a pataiannakoncertnek, és ki ez a pataimiklósmáté? Pedig még pataigangsztazolit, pataisziszikecst, pataiszmokit nem is látta, hiszen olyankor már nagymamánál aludta az ártatlanok celebmentes álmát.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!