VEZÉRCIKK – Hirtelen láthatóvá és hallhatóvá lett az RMDSZ: miközben az elmúlt hetek belpolitikai történései úgy zajlottak, hogy a szövetség – bár kormánytényező – nem, vagy alig szólalt meg, a héten két ízben is határozott állásfoglalás született a részéről.
2014. június 12., 20:262014. június 12., 20:26
Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem tartja elfogadhatónak, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) beemelje a kormányba a populista Dan Diaconescu Néppártot (PPDD), majd Bogdan Diaconu PSD-s képviselő hónapok, sőt évek óta zajló magyarellenes uszítása miatt Kovács Péter főtitkár figyelmeztette a PSD-t, hogy döntse el: ellenséges vagy azonos táborban van-e az RMDSZ-szel.
A PPDD ügyében az RMDSZ az egyetlen helyes módon járt el. Az Oltchim-privatizációs szélhámiájával csupán pártja kampányát erősítő Diaconescu alakulatával együttműködni még akkor is túl erős lenne, ha az RMDSZ amúgy már a román politikai paletta szinte valamennyi pártjával volt már koalícióban. Persze Kelemen ellenkezését nem csupán morális megfontolások indokolják.
Egy újabb partner kormányra emelésével csökkenne az RMDSZ súlya, amely most, hogy a jobboldali pártok fúziója nyomán a PSD számára végképp elúszni látszik az esély, hogy ismét magához édesgesse a nemzeti liberálisokat, jóval nagyobb, mint akár két héttel ezelőtt. Ha viszont a szociáldemokraták az RMDSZ-en kívül senkire sem támaszkodhatnak a kormánytöbbség megtartása érdekében, az növelheti az RMDSZ koalíción belüli befolyását.
Több esély lehet a korlátok feszegetésére, nagyobb lehet a zsarolási potenciálja, például a kisebbségi jogok bővítésére vonatkozó igények esetében. Kovács feddése már ennek a jegyében fogant: a PSD nem engedheti meg magának, hogy hergelje a magyarokat, amíg egy magyar párt biztosítja a kormánytöbbségét. Emellett a szövetség az SZNT-nek az autonómia ügyében adott, arrogáns, elutasító kormányzati válasz miatt is határozottnak próbál tűnni választói szemében koalíciós partnerével szemben.
A következő hónapokban eldől, hogyan tud mindezzel a szövetség sáfárkodni. Hogy végre valóban sikerül-e kormányzati pozícióból érdemi javulást elérni a kisebbségi jogok bővítése, akár az önrendelkezés valamilyen formájának megvalósítása terén.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!