2009. október 30., 12:342009. október 30., 12:34
Aztán jönnek a külföldi multik, esetleg a nyugat-európai állami kézben lévő cégek, és köszönve szépen a lehetőséget, aprópénzért felvásárolnak mindent, és sikeresen üzemeltetik.) Persze jómagam is igyekszem környezettudatosan élni, szelektíven hulladékgyűjtök, és utálom, ha a városok levegőjét sűrű, fekete füstöt okádó gyárkémények teszik belélegezhetetlenné.
Többek között ezért is szeretném, ha tiszta, környezetbarát és hatékony energiaforrásokkal váltanák ki a szilárd tüzelőanyagokat. Mármost a különböző alternatív energiaforrások üzemszerű és gazdaságos használatáig még sok évtizednek kell eltelnie, ezért a mai technológiai lehetőségek mellett a szenet és az olajat az atomenergiával lehet a leghatékonyabban helyettesíteni.
Na, és mit ellenez legjobban a Greenpeace? Az atomerőműveket. Merthogy az atomerőmű csúnya, rossz, és robban. Cserno-bilban is micsoda katasztrófa következett be 23 évvel ezelőtt… Ami amúgy igaz, csak hát ne felejtsük el, hogy egy haldokló bolsevik diktatúráról van szó, amelyben egyrészt az emberélet sem sokat számított, másrészt a biztonsági rendszereken is spóroltak, harmadrészt pedig a robbanás nem üzemszerű működés közben következett be, hanem egy felelőtlenül, a kellő óvintézkedések hiányában elvégzett kísérlet nyomán.
A nyugati típusú atomerőművekben a biztonsági rendszerek miatt egy ilyen baleset be sem következhetne, de hát ez nem számít. Mert az atom az veszélyes, meg sugároz, és egyébként is, a földgáz meg az olaj az mennyire egészséges tüzelőanyag. A gáz- és olajlobbi képviselői az atomellenes Greenpeace-akciók közben hangosan éljeneznek, és azon se csodálkoznék, ha előbb-utóbb Moszkva is kitüntetné őket az orosz földgáziparnak tett szolgálataikért.
De tényleg, az atomerőművek elleni performanszok helyett nem tudnának valami tényleg hasznos dologgal foglalkozni? Mehetnének például Afrikába, a dárfúri háborús övezetbe a menekülteknek segíteni vagy Etiópiába éhező kisgyerekeknek élelmiszert osztani. Ott legalább nem kell amiatt aggódniuk, hogy milyen fűtőanyagot használnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok