2010. április 29., 09:552010. április 29., 09:55
A békebeli, éjjel-nappal nyitva tartóknál, ha az ember jót akart magának, nem merészelte zavarni az odabent bóbiskoló elárusítót éjnek évadján, hiszen neki is pihennie kell, vagy ha épp sikerült felriasztani, olyan vérfagyasztó pillantásokkal fogadta a „Kezicsókolom, kérek szépen egy papírzsebkendőt” köszönést, hogy kedvem lett volna elszaladni.
Ám nappal sincs ez másként. A minap egyik sajtótájékoztatóról a másikra szaladtomban megszomjaztam. A főtéri bódé előtti hűtőszekrényből csalogattak a különböző üdítő italok. Ki is vettem egy barackosat, majd tisztelettudóan megálltam a bódé bejáratánál, és vártam, hogy valaki figyeljen rám. A bent ülő hölgy épp telefonált, és közben valamit írogatott. Letettem elé az asztalra a kis pillepalackot, és vártam. Inkább ne vártam volna, mert amit cserébe kaptam, az a fentebb leírtakhoz hasonló, csak nem épp „minek-ébresztettél-fel” pillantás, hanem az a jó kis tipikus „már-megint-egy-vevő-mit-képzel-minek-jön-ide” nézés. „Altceva?” vagyis „Egyéb?”, kérdezte hajszálpontosan ugyanazon a hangon, amelyiken a gimnáziumi matektanárom kérte valaha számon rajtam a köbgyököt.
Egy udvarias „köszönöm, ennyi lesz”-szel fizettem és távoztam, de a sokk megmaradt. Nemrég egyébként egy kedves kocsma nyílt a városban, épp olyan hely, amilyet sokan nem szeretnek, de mások nagyon, például épp az olyanok, mint én. Dübörgő zene, a falakon élő és holt rocksztárok arcképei, barátságos árak, és főleg káprázatos kiszolgálás, pedig pincér nincs, a pultnál kell rendelni. A tulajdonos és egyben báros egy fiatal pár, a fiúról véletlenül tudtam meg, hogy belgiumi flamand, a lány azonban hazai.
Szóval, mint mondtam: kedvesek, gyorsak, mint a villám, a szemük állandóan a vendégeken, meg sem kell szólalni, hogy az emberre figyeljenek. Amikor a hölggyel néhány szót váltottam, nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, tévedek-e, ha azt mondom, maga is Belgiumban tanulta a vendéglátózást. Igennel felelt, és kicsit csodálkozott, én meg elszégyelltem magam. Nem is feltételezem már, hogy itthon is lehet ezt jól csinálni? Szerencsére, mire megmagyarázhattam volna, már suhant is odébb kiszolgálni valaki mást…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok