A kérdés mostantól kezdve az, hogy mekkora zavar alakul ki az Egyesült Államokban a jobboldali előretörést hozó megméretés után, és a könnyen támadható Donald Trump mellett kik sorakozhatnak még fel a konzervatív oldalon a két év múlva esedékes csata startvonalán. Most az amerikaiak elsősorban a magas infláció miatt voltak dühösek a Biden-kormányzatra, de büntető szavazatuk befolyással lesz az amerikai politika minden szegletére. Nagy valószínűséggel az ukrajnai háborúhoz való viszonyulásra is.

Bár sokan még mindig tagadják, az államvezetők egy része pedig nyilvánosan nem szívesen beszél róla, a politika és a gazdaság világában lassan közhely, hogy a globalista szemlélet, s tán a globalizmus is válságban van. Egyre több ország mozdul el a saját érdekeinek mindenek felé helyezése irányába. Vannak kormányok, amelyek ezt nyíltan vállalják, mások kimondatlanul teszik ugyanazt, mert nem találnak hatékonyabb választ, megoldási lehetőséget az elszegényedésre, a válságra. Részben a háború miatt a szemünk előtt, pillanatok alatt oszlanak szét az eddig érinthetetlennek tartott globális gazdasági folyamatok. Miközben az emberek túlnyomó többségét a veszélybe került megélhetés érdekli. Csak és kizárólag. Ehhez képest Ukrajna hogyléte, területének mérete, vagy a háborút kezdeményező Putyin megleckéztetése huszadrangú kérdés számukra.

Hazai tájakra térve, az utóbbi időben egyre több felmérés ad pontos helyzetképet a romániaiak hangulatáról. A dolgok rossz irányba mennek, a bizalom már a NATO és az EU, de az Egyesült Államok iránt is csökken, mielőbb véget kellene vetni az ukrajnai háborúnak, az ország érdekeit szem előtt tartó, szuverenista kormánypolitikára lenne szükség. Röviden ez a közhangulat köszön vissza a közvélemény-kutatások adataiból, amelyeket lehet kétségbe vonni, csak nem érdemes. A hiteles alternatívát felmutatni képtelen ellenzék miatt is elkényelmesedett „nagykoalíció” nem reagál a felszín alatt fortyogó indulatokra, az uniós pénzek révén felvázolt fejlesztési tervek bűvöletében kissé elrugaszkodott a valóságtól.

A problémát a maga módján érzékelni véli a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták összeborulását keresztapaként felügyelő Klaus Iohannis. Az államfő nemzetbiztonsági tanácsadójával üzent a pártoknak. Constantin Ionescu egy bukaresti konferencián a sokatmondó felmérések apropóján azt mondta: hiányolja a patrióta üzeneteket a nagy román pártok retorikájából. „Egészen biztos vagyok abban, ha egy európait megkérdezünk a hovatartozásáról, elsőre nem az lesz a válasz, hogy európai. A nemzetiségét fogja közölni: magyar, román, lengyel, cseh vagy akármi más. Ezután fog csak európai hovatartozásáról beszélni, és ez teljesen természetes” – érvelt Iohannis tanácsadója. Valljuk be, nem ilyen kijelentésekhez szoktunk az elmúlt években a román elnök környezetéből.

Az Egyesült Államokban a félidős választások okoztak zavart a rendszerben, nálunk néhány felmérés és a kiszámíthatatlanság okozott stresszt a hatalmon lévőkön. Nem világos ugyanis, hogy milyen irányt vesz a washingtoni, berlini, párizsi, római politika. Elillannak a stabil és kényelmes külföldi igazodási pontok. Önálló, nemzeti érdekekre alapuló stratégiaépítésre pedig alkalmatlan ez a bukaresti politikai elit. Jöhetnek hát a patrióta üzenetek.