Bevallom, nem tudom pontosan, hogy hány olyan futballpálya nagyságú sík terület van Új-Zélandon, ahol egy esetleges meccset nem zavarhat meg valami gejzír, sárvulkán vagy egyéb, ördögtől való dolog, mint például ez az idétlen vuvuzela. Tájékozatlanságom elsősorban annak tudható be, hogy még nem jártam Új-Zélandon, ami viszont annak tudható be, hogy Új-Zéland messze van. 2010. június 24., 10:162010. június 24., 10:16
Gyalog, illetve úszva soha nem érnék oda, légibuszjegyre vagy hajóra pedig nem futja. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy eddig még semmi dolgom nem akadt azon az új tengeriföldön. Különben most amúgy sem mehetnék, mivel a szülőfalum teljes légiflottája elrepült Dél-Afrikába, ahonnan csak akkor térnek vissza, ha összegyűl egy-egy rakományra való „lúzer”.
A jelek szerint francia, esetleg olasz vagy akár brit állampolgárságú labdarúgók fogják képezni a rakomány trá...pardon... tárgyát. (Ami a franciákat illeti, ők már összecsomagoltak, de az angolok még tovább szenvedhetnek.) A másik két nagyágyú elszállása persze még korántsem borítékolható, nem kell rögtön lefoglalni a fakispados járatokat, elvégre van még egy laszt minit. Akár a döntőig is eldidereghetnek még az afrikai télben, ha azok a kellemetlenkedő tehén- vagy birkapásztornépek, mint pl. a svájciak, mexikóiak vagy új-zélandiak is jóváhagyják továbbjutási kérelmüket.
Máltáról viszont tudom, hogy nemcsak szeretetszolgálat, hanem egy hegyekkel, sziklákkal teli sziget, ahol nagyon nehéz egy strandot találni, így aztán repülőteret vagy focipályát építeni majdhogynem luxusnak számít. Nem mintha Máltán jártam volna, ott sem akadt semmi dolgom. Az információkat egy nőknek szóló magazin utazási rovatából szereztem.
De hogy jön ide Málta? Sehogy. Csak épp eszembe jutott, hogy nem is oly rég ettől a kis csapattól kikapott a magyar válogatott, amelyet egyébként 1986 óta sokadmagammal saját halottamnak tekintek. Azóta gyakran azt számolgattam, vajon hány olyan kis csapat maradt még a földön (az antarktiszi kutatóállomások személyzetét is beleértve) akik ellen a mi kicsi válogatottunk kicsikarhatna egy döntetlent.
A minap azt láttam, hogy a világbajnoki címvédő olasz válogatott kicsikart egy döntetlent Új-Zéland ellen, úgyhogy most már nem szégyellem magam helyettük. A mostani világbajnokság mérkőzéseit nézve rájöttem, hogy nem igaz az a dögunalomig hangoztatott marhaság, hogy már nincsenek kis csapatok. Kérem szépen, akkor elmondom önöknek: az igazság az, hogy nagy csapatok nincsenek. És a labda igenis kocka. Meg vuvuzela. Na. Jó szurkolást.
Szerző: Vincze Gyula
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok