Bevallom, nem tudom pontosan, hogy hány olyan futballpálya nagyságú sík terület van Új-Zélandon, ahol egy esetleges meccset nem zavarhat meg valami gejzír, sárvulkán vagy egyéb, ördögtől való dolog, mint például ez az idétlen vuvuzela. Tájékozatlanságom elsősorban annak tudható be, hogy még nem jártam Új-Zélandon, ami viszont annak tudható be, hogy Új-Zéland messze van. 2010. június 24., 10:162010. június 24., 10:16
Gyalog, illetve úszva soha nem érnék oda, légibuszjegyre vagy hajóra pedig nem futja. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy eddig még semmi dolgom nem akadt azon az új tengeriföldön. Különben most amúgy sem mehetnék, mivel a szülőfalum teljes légiflottája elrepült Dél-Afrikába, ahonnan csak akkor térnek vissza, ha összegyűl egy-egy rakományra való „lúzer”.
A jelek szerint francia, esetleg olasz vagy akár brit állampolgárságú labdarúgók fogják képezni a rakomány trá...pardon... tárgyát. (Ami a franciákat illeti, ők már összecsomagoltak, de az angolok még tovább szenvedhetnek.) A másik két nagyágyú elszállása persze még korántsem borítékolható, nem kell rögtön lefoglalni a fakispados járatokat, elvégre van még egy laszt minit. Akár a döntőig is eldidereghetnek még az afrikai télben, ha azok a kellemetlenkedő tehén- vagy birkapásztornépek, mint pl. a svájciak, mexikóiak vagy új-zélandiak is jóváhagyják továbbjutási kérelmüket.
Máltáról viszont tudom, hogy nemcsak szeretetszolgálat, hanem egy hegyekkel, sziklákkal teli sziget, ahol nagyon nehéz egy strandot találni, így aztán repülőteret vagy focipályát építeni majdhogynem luxusnak számít. Nem mintha Máltán jártam volna, ott sem akadt semmi dolgom. Az információkat egy nőknek szóló magazin utazási rovatából szereztem.
De hogy jön ide Málta? Sehogy. Csak épp eszembe jutott, hogy nem is oly rég ettől a kis csapattól kikapott a magyar válogatott, amelyet egyébként 1986 óta sokadmagammal saját halottamnak tekintek. Azóta gyakran azt számolgattam, vajon hány olyan kis csapat maradt még a földön (az antarktiszi kutatóállomások személyzetét is beleértve) akik ellen a mi kicsi válogatottunk kicsikarhatna egy döntetlent.
A minap azt láttam, hogy a világbajnoki címvédő olasz válogatott kicsikart egy döntetlent Új-Zéland ellen, úgyhogy most már nem szégyellem magam helyettük. A mostani világbajnokság mérkőzéseit nézve rájöttem, hogy nem igaz az a dögunalomig hangoztatott marhaság, hogy már nincsenek kis csapatok. Kérem szépen, akkor elmondom önöknek: az igazság az, hogy nagy csapatok nincsenek. És a labda igenis kocka. Meg vuvuzela. Na. Jó szurkolást.
Szerző: Vincze Gyula
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok