2010. április 09., 11:412010. április 09., 11:41
Hiszen például a szülési szabadságon, illetve gyermeknevelésin levő kismamákat – esetenként kispapákat – valóban segíteni kell valamilyen szintű jövedelemmel, és például az egészségük, testi épségük sérülése miatt munkahelyüket elvesztők vagy elhelyezkedni nem tudók sem szorulhatnak a társadalom peremére, az ő megélhetésüket is segíteni kell.
De az egyik leggyakoribb szociális támogatásként megjelenő ún. fűtéspótlékra semmilyen szükség nem volna, ha az arra szorulók, de inkább kényszerülők jövedelme, illetve az idősebbek esetén nyugdíja a jelenleginél nagyobb volna. Utóbbiak esetén örökzöldnek is mondható a megállapítás, miszerint szánalmasan alacsony nyugdíjuk gyökerei a mind ideológiailag, mind gazdaságilag eleve működésképtelen és elhibázott letűnt rendszerben keresendők. Mert, ha a letűnt rendszerben dolgozó mai idősebbek, mondjuk, egy anyagilag jobban működő és fizető nemzetgazdaságban vonultak volna nyugalomba, biztosan nem a mostani szinten mozogna nyugdíjuk, s akkor igen nagy valószínűséggel fűtésre, gyógyszerre, egyáltalán emberibb életkörülményekre és magasabb életszínvonalra is futná a pénztárcájukból. És nem lenne szükségük pótlékra.
A derékhadat kitevő ún. középrétegről van szó, nem a havi sok ezer lejből „tengődő” kiváltságosokról, úgyhogy a múlt rendszer hibáit az ilyen aránytalanságok mérséklésével (is) lehetne orvosolni. És talán azon is érdemes volna illetékességi szinteken elgondolkodni, hogy részesülhet-e társadalmi támogatásban az a – megkockáztatom – milliós nagyságrenddel is mérhető népesség, amely ugyan ép, egészséges, életerős, de életében kisujját is alig mozdította, hogy önmagának, családjának megélhetést teremtsen. És az igencsak lyukas szociális védőháló foltozásához semmivel sem járult hozzá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok