2010. augusztus 26., 09:332010. augusztus 26., 09:33
Nagy vonalakban azonban az állami struktúra ma is átláthatatlan dzsungel, ahol az ügyintézés sokszor a kétségbeesésbe kergeti a polgárt. Akinek ráadásul nincs is választási lehetősége, hiszen a magánszférával ellentétben – ahol annak a telefontársaságnak, utazási irodának vagy vegyesboltnak a szolgáltatását veheti igénybe, ahol olcsóbb, minőségibb és gyorsabb a kiszolgálás – az állam monopolhelyzetben van, lehetetlenség jobbra váltani. Nos, a jelenlegi kormány nemzeti sporttá avanzsálta a bürokráciát, amikor az adótörvénykönyv módosításával arra kötelezte az egyéni vállalkozókat és a szerzői jogdíjból élőket, hogy havonta járuljanak a munkaügyi hivatalhoz és a nyugdíjpénztárhoz bevallani és befizetni kötelezővé tett hozzájárulásukat. Mindamellett, hogy a jogszabály szövege és a jóval később kibocsátott alkalmazási módszertan egymásnak homlokegyenest ellentmondó, számos félreértésre, ezáltal pedig az érintettek pénztárcájára menő előírásokat tartalmaz, az egészben a kormány képviselőinek magatartása a legmegdöbbentőbb. Emil Boc kormányfő kedden este egyszerűen nem létezőnek nevezte a hivataloknál kígyózó, a sajtó által untig ábrázolt sorokat, munkaügyi minisztere nagy kegyesen „elengedte” a késlekedőket fenyegető horribilis büntetéseket, a pénzügyminiszter pedig adócsalással gyanúsította meg az áldatlan állapotok kialakulásához vezető intézkedések felől érdeklődő, kenyerét történetesen szerzői jogdíjasként kereső újságírót. Vagyis amellett, hogy sikerült megaláznia és felesleges pótcselekvésekre kényszerítenie egy félmilliós, vállalkozó szellemű réteget, a kormány ismét bebizonyította, hogy a válság elleni hatékony lépések helyett csak effajta bürokráciagyarapító, képtelen intézkedésekre képes.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.