2010. május 28., 11:492010. május 28., 11:49
E tapasztalatból kiindulva, alighanem sokakat meglepett, hogy a Boc-kormány a hasonló helyzetekről rendelkező 53-as alkotmányos cikkelyre hivatkozva próbálja foganatosítani az eltervezett megszorító intézkedéseket. E cikkely rendelkezik ugyanis arról, hogy milyen körülmények között lehet korlátozni bizonyos jogok gyakorlását. E kivételes helyzetek sorában pedig a nemzetbiztonság, a közrend védelmét, valamint az elemi csapások következményeinek a megelőzését említi. A hivatkozásra egyébként azért van szükség, mert a megítélt nyugdíj szerzett jognak minősül, amelyet egy kormány sem nyirbálhat meg kénye-kedve szerint.
A hivatkozás láttán rossz érzése támad az embernek. Eszébe jut, hogy legutóbb Adrian Năstase kormánya hivatkozott a nemzetbiztonságra, amikor kivonta a közbeszerzési eljárás hatálya alól az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést. Az eredmény ma jól látható: a verseny nélkül odaítélt szerződés miatt az Európai Unió egyetlen euróval sem hajlandó finanszírozni a pályaépítést, a Világbank pedig egy februári jelentésében megállapította, Romániában több mint négyszer annyiba kerül egy kilométer autópálya, mint Németországban vagy Franciaországban hasonló terepviszonyok között.
Aggodalomra elsősorban az ad okot, hogy ismét meg akarják erőszakolni az alaptörvényt. Kétségkívül súlyos helyzetbe jutott az ország, elsősorban annak következtében, hogy a Boc-kormány nem hozta meg időben azokat az intézkedéseket, amelyekkel védhette volna a hazai gazdaságot a világválság hatásai ellen. A hivatkozás azonban erősen eltúlzott. Ha így haladunk, maholnap a leváltásukat is nemzetbiztonsági kockázatnak fogják tekinteni a kormányok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok