2010. május 13., 10:032010. május 13., 10:03
Itt, Váradon például lenne hét szép piros tulipán, három szál vörös szegfű, hét narancssárga rózsa – na jó, a tíz kék-sárga nyilacska már nem lenne olyan dekoratív, de belefér. A virágok szépek, ártatlanok, romlatlanok, ráadásul nagyszerű illatuk van. Sem veszekedés, sem üres ígérgetés nem lenne, sem taktikázás, sem lobbizás – nyáron is milyen szépen megférnek egymás mellett a különböző virágok egy vázában. Csak néha cserélni kell alattuk a vizet, és csupa örömet okoznak.
Nemrég egy barátnőmmel váltottam néhány szót. Rosszkedvű volt, olyasmit mondott, hogy legszívesebben egy szigetre repülne, ahol csak gyerekek vannak. Belegondoltam: nem rossz elképzelés, de kicsit sántít. A gyerekek is felnőnek egyszer, és a mai felnőttek is voltak gyerekek – mégis látható, mi lett belőlük-belőlünk. Például politikusok – állítólag ők is emberek voltak korábban.
Vajon már a homokozóban különféle trükkökkel vették el a másik gyerek kisvedrét, vagy talán elterelték a Jancsika figyelmét valamilyen bunyóval, amelyet szándékosan provokáltak ki, hogy aztán átvehessék a helyét a csúszdán? Vagy összecsődítették az egész ovit, ha valakit ki akartak csúfolni, hogy másnap ők árulják be az óvó néninek a társukat valami egészen másért? Esetleg „titkokat” sugdostak a csoporttársak fülébe, mocskos dolgokat másokról, egymásról, s aztán élvezték, ha az összes gyerek egymás nyakának ugrik? Másképp el sem tudom képzelni.
Az, aki mostanra ennyire gátlástalan és romlott, mint az általam ismert politikai vezetők (vagy csak vezetni akarók) többsége, soha nem lehetett más. Az ilyesmi nem történhet egyik napról a másikra. Így hát eldöntöttem: legközelebb a kutyámra szavazok. Őszintén örül nekem, ha hazaérek, és előbbre való a számára, hogy játsszak vele, figyeljek rá, mint az, hogy enni adjak neki. Ha ellopja a zoknimat, a bűntudat az arcára van írva: képtelen hazudni. Nem próbálja trükkökkel megszerezni a bizalmamat: ha játszani akar, megrángatja a nadrágomat, ha éhes, beleszagol a tányéromba. Mindig tudom, hányadán állok vele. Nem cinikus, nem takargat semmit, a neki nem tetsző embereket megugatja. Legközelebb elviszem a lakossági fórumra, hadd rágja meg az arra érdemesek cipőjét.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.