Virágnyelv

Itt, Váradon például lenne hét szép piros tulipán, három szál vörös szegfű, hét narancssárga rózsa – na jó, a tíz kék-sárga nyilacska már nem lenne olyan dekoratív, de belefér. A virágok szépek, ártatlanok, romlatlanok, ráadásul nagyszerű illatuk van. Sem veszekedés, sem üres ígérgetés nem lenne, sem taktikázás, sem lobbizás – nyáron is milyen szépen megférnek egymás mellett a különböző virágok egy vázában. Csak néha cserélni kell alattuk a vizet, és csupa örömet okoznak.

Nemrég egy barátnőmmel váltottam néhány szót. Rosszkedvű volt, olyasmit mondott, hogy legszívesebben egy szigetre repülne, ahol csak gyerekek vannak. Belegondoltam: nem rossz elképzelés, de kicsit sántít. A gyerekek is felnőnek egyszer, és a mai felnőttek is voltak gyerekek – mégis látható, mi lett belőlük-belőlünk. Például politikusok – állítólag ők is emberek voltak korábban.

Vajon már a homokozóban különféle trükkökkel vették el a másik gyerek kisvedrét, vagy talán elterelték a Jancsika figyelmét valamilyen bunyóval, amelyet szándékosan provokáltak ki, hogy aztán átvehessék a helyét a csúszdán? Vagy összecsődítették az egész ovit, ha valakit ki akartak csúfolni, hogy másnap ők árulják be az óvó néninek a társukat valami egészen másért? Esetleg „titkokat” sugdostak a csoporttársak fülébe, mocskos dolgokat másokról, egymásról, s aztán élvezték, ha az összes gyerek egymás nyakának ugrik? Másképp el sem tudom képzelni.

Az, aki mostanra ennyire gátlástalan és romlott, mint az általam ismert politikai vezetők (vagy csak vezetni akarók) többsége, soha nem lehetett más. Az ilyesmi nem történhet egyik napról a másikra. Így hát eldöntöttem: legközelebb a kutyámra szavazok. Őszintén örül nekem, ha hazaérek, és előbbre való a számára, hogy játsszak vele, figyeljek rá, mint az, hogy enni adjak neki. Ha ellopja a zoknimat, a bűntudat az arcára van írva: képtelen hazudni. Nem próbálja trükkökkel megszerezni a bizalmamat: ha játszani akar, megrángatja a nadrágomat, ha éhes, beleszagol a tányéromba. Mindig tudom, hányadán állok vele. Nem cinikus, nem takargat semmit, a neki nem tetsző embereket megugatja. Legközelebb elviszem a lakossági fórumra, hadd rágja meg az arra érdemesek cipőjét.