2011. február 03., 10:172011. február 03., 10:17
Legyen például a villamos kényelmesebb – gondolom, ez azt jelenti, hogy jöjjön el a házig. Vagy azt, hogy ne kelljen már mindig átadni az ülőhelyeket a sántikáló néninek. Ráz is az a fránya villamos. Persze isten mentsen, hogy egekig magasztaljam a váradi tömegközlekedést. Tényleg zsúfoltak a járművek, tényleg át kell adni a helyet, ha úgy hozza a sors, és tényleg meg kell venni a jegyet vagy a bérletet. Csak azt nem értem, hogy mindeközben ugyanezen válaszadók több mint fele szerint nagyon jó lenne, ha Váradon trolibusz is közlekedne, mert az kevésbé szennyezi a környezetet, ám addig is ők inkább az autójukból puffogtatják kifelé a gázokat. Emellett évente tartanak demonstrációkat szép számú résztvevővel azért, hogy épüljön már végre néhány bicikliút, hogy ne jelentsen egyet a testi épség veszélyeztetésével az, ha valaki könnyelműen biciklire ül a belvárosban. De a villamosra felszállni már büdös. Büdös? Mi tagadás, tényleg az. Persze ugyanezek a válaszadók amiatt is felháborodtak, hogy piszok és bűz van a járműveken, de a jegyet, amelynek árából a közlekedési vállalat némi bevételhez is jutna, amiből esetleg többször lehetne takarítani – azt már drágállják. Drága szerintük egy utazás egy lej hetvenöt baniért. Azoknak drága ez, akik havonta kisebb vagyonokat költenek üzemanyagra. Azoknak, akik akkor is autóba ülnek, ha a távot gyalog negyedóra alatt megtehetnék. Akik háborognak, mert a városházától mintegy ötven méterre lévő parkoló túl messze van, nekik meg sietős a dolguk, ezért inkább az út szélén állnak meg – gyakorlatilag naponta fordul elő, hogy a villamos a szűk belvárosi utcában nem tud továbbhaladni, mert egy méretes luxusautó tükre lóg be a sínre, mely tükör valószínűleg annyiba kerül, mint az említett villamos havi karbantartási költsége. Ja, egyébként a parkolási díj is nagyon sok, majdnem annyi, mint a villamosjegy, hát hogyan is várhatnánk el minden autóstól, hogy megálláskor megfizesse?
Egyébként pedig tudják mit? Szerintem is túl sok az az egy lej hetvenöt bani. Ezért ha véletlenül nem tudom megfizetni, olyasmit teszek, ami úgy tűnik, a válaszadók többségének elképzelhetetlen: elindulok gyalog.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.