2010. június 16., 07:192010. június 16., 07:19
Az asztalfoglalásnál kezdődtek a problémák, hiszen máskor ez a szolgáltatás ingyenes, most 500 lejt kértek. Végül a sarokban gubbasztva ünnepeltünk, igaz legtöbben az aktuális csapat győzelmét, nem pedig azt, hogy végre mi is felsőfokra kerültünk. Aztán eszembe jutott az is, hogy mindig mindenki ezt fogja nézni, erről fog beszélni, mindenütt tévé, s ez borzasztó kisebbségi érzéssel töltött el. Kívülállóként bambultam a fertőzött emberekre, hogy miért kell ekkora felhajtást csinálni az egészből, miért érdekli őket egy olyan sport, amit legtöbben nem is űznek.
Amikor elém raktak egy lapot tele csapatnevekkel, hogy fogadjak, éreztem, hogy kiborul a bili. Mivel azonban nem volt nagy tétje, és más hozzám hasonló antitalentumok is beszálltak a játékba, gondoltam, kipróbálom, milyen a vakszerencse. Itt az események elkezdték követni egymást. Megnéztem az első meccset, a tippem nem igazán jött be, ezért megnéztem a másodikat is, hátha azzal több szerencsém lesz.
Egy adott ponton azon vettem észre magam, hogy drukkolok egy gólért, igaz, csak éppen annak a csapatnak, és annyi gólig, amennyit én megjósoltam. Mára eljutottam arra a szintre, hogy csak azokat a szurkolókat utálom, akik képesek meccs után órákig csillogtatni futballtörténeti tudásukat. Rájöttem, hogy a nyerni akarás óriási motiváció, hiszen ezen alapszik a munkahelyi rendszerek nagy része, és persze a jól kitalált szerencsejátékok is.
Azért ne örüljenek nagyon azok a focinézők, kiknek üleplenyomatuk van már a kanapéjukon, a fogadás nem egy házisárkány-átkonvertáló recept, ettől még nem lesz mindenki focirajongó. Mindenesetre a kis aranyos zakumi kabalagepárd, a dzsungelkönyves reklámok s a vuvuzelabotrány elősegítheti, hogy a vb-menekülttáborokban a délutáni tea mellett is szó kerülhessen arról a marhaságról, ami miatt sosem lehet porszívózni a nappaliban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok