2009. március 20., 12:312009. március 20., 12:31
Az sem meglepő ugyanakkor, hogy az események valós hátteréről a mai napig keveset tud a közvélemény. Hiszen – szintén 1956-hoz hasonlóan – 1990 óta viszonylag kevés idő telt el, a történések irányítóinak, főszereplőinek nagy része ma is életben van, a két oldal pedig eltérő narratívák mentén fogalmazza meg a véres márciusról szóló történeteit. A román hatalomnak mai napig érdeke, hogy ködösítsen az ügyben. Kellemetlen lenne ugyanis bevallani, hogy az eseményeket központilag szervezték ördögi elmék, akik a nacionálkommunista gyakorlat életben tartásával, a magyarok és a románok között a forradalom idején elindult közeledés visszafordításával próbálták – sikerrel – átmenteni hatalmukat. A titkosszolgálati eszközökkel megszervezett magyarellenes pogrom a hivatalos bukaresti álláspont szerint azóta is az Erdély elszakítására törekvő erők románellenes tevékenységének következménye, amelyért csupán magyarokat vontak felelősségre. Márpedig ilyen körülmények között dőreség lenne azt várni, hogy a magyarok és románok közötti bizalomhiány elmúljon. Főleg annak fényében, hogy a két nemzetiség által mintegy fele-fele arányban lakott Marosvásárhelyt még tizenkilenc évvel a véres események után is frontvárosnak tekinti a mindenkori hatalom, amelynek képviselői – a román polgármester és a prefektus – az elhivatott gyarmatosítók elszántságával próbálják a románosítás gyakorlatát folytatni, hatékonyan elejét véve a múlttal való szembenézésnek, az 1990-es események feltárásának, a magyarok és a románok közötti viszony normalizálásának. Márpedig ebben a helyzetben – főleg, ha továbbra is maguk mögött érzik a bukaresti bátorítást – a véres március emléke tovább mérgezi a Vásárhelyen és egész Erdélyben élő nemzetiségek közötti viszonyt.
Hiszen megbocsátani csak annak lehet, aki legalább elismeri bűnösségét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok