Változik a világ...

 „Szerencsésebbik” esetben valami rossz hírt hoz valamelyik hozzátartozómról, de ezt gyorsan el is vetettem, hiszen tapasztalatom szerint ilyenkor a kórházból telefonon hamarabb elérik az embert, mint ahogy a rendőr megérkezik. Nos, ezen morfondíroztam, miközben változatlan gyomorideggel ajtót nyitottam az egyenruhásnak. Ám, meglepetésemre, nem hozott rossz hírt egyik hozzátartozómról sem, sőt engem sem „gyanúsított” semmivel, hanem miután illedelmesen köszönt és bemutatkozott, mosolygósan közölte: csupán azért jött, hogy emlékeztessen, lejárt a személyi igazolványom, és ideje lenne felújítani. Aha! – villant át az agyamon – hát ezért nem kellett bírságot fizetnem a lakossági nyilvántartó irodában, és ezért voltak olyan kedvesek a hivatalnokok, mert a rendszer úgy működik, hogy a piszkos munkát elvégeztetik egy „fakabáttal”. Mondtam is neki, ha bírságot kell fizetnem, rosszkor jött, mert épp fizetés előtt állok, nincs egy vasam sem, meg egyébként is időközben kicseréltem a „buletinemet”. A rendőr erre elnevette magát, és megnyugtatott, szó nincs semmiféle bírságról, csupán nekik kötelességük egy lista alapján eljárni mindenkihez, aki nem újította fel az igazolványát időben, és szólni, hogy mielőbb tegyék meg. Jó hírre már kávéval is meg akartam kínálni a kedves rendőrt, de ő határozottan hárított, csupán az új igazolványomat kérte, hogy az adatokat beírhassa a nyilvántartóba. Aztán ugyanolyan illedelmesen, ahogy érkezett, távozott is, én pedig csak álltam és ámultam, mert egyből az az eset jutott eszembe, amikor az 1980-as években egyszer elhagytam a személyimet, és a hatóságokhoz kellett fordulnom másikért. No, akkor megszívattak rendesen: előbb nyilatkozatot kellett írnom egy szúrós tekintetű, igen mogorva milicista előtt, aki minden mondatomat kiforgatta, sőt időnként rám rivallt, mit, hogy írjak. Aztán ki kellett fizetnem egy eléggé vaskos büntetést a gondatlanságomért, hirdetést kellett feladnom az újságban, biztos, hogy mások is tudják, lássák, milyen balfácán vagyok, majd kereken három hónapot kellett várnom és gyomorideggel élnem. Közben megkerült a „buletin”, akkor megint le kellett írnom a mogorva előtt, hol, hogyan találtam meg, s utána élhettem nyugodtan, de a büntetésbe fizetett összeget nem térítették. Szóval, ha lassan is, de változik a világ...