VEZÉRCIKK – Bár a romániai parlamenti választáson regisztrált részvételt a legtöbben alacsonynak tartják, a hazai viszonyokat ismerve még ez a választási hajlandóság is meglepetésnek számít.
2016. december 12., 19:492016. december 12., 19:49
Ugyan gondolta-e valaki, hogy ennyien is urnák elé járulnak, amikor a törvényhozás számít a legnépszerűtlenebb politikai intézménynek az országban, a társadalom jelentős része pedig kiábrándult a politikusokból? Ráadásul ez a csalódás az elmúlt években hatványozottan tetten érhető volt, miután a parlamentben sorra születtek a vitatott törvények és döntések a választott tisztségviselők speciális nyugdíjáról, a költségvetési fedezet nélküli bér- és nyugdíjemelésekről vagy az igazságszolgáltatás menetének akadályozásáról – éppen a képviselők és szenátorok elleni bűnvádi eljárás megvétózása révén.
De nemcsak ebben a tekintetben nevezhető az országban végbemenő társadalmi és politikai folyamatokkal ellentétesnek a megmérettetés eredménye. Elemzők még most is keresik a választ arra, minek tulajdonítható annak a PSD-nek a közel ötven százalékos győzelme, amelynek neve sokak szemében egyet jelent a korrupcióval, és amelynek elnöke büntetett előéletű. Persze adja magát a válasz, hogy a másik oldalon a PNL képtelen volt életképes alternatívát felmutatni a baloldallal szemben, túlságosan arra a szakértői kormányra támaszkodott, amely nem vívott ki jelentős népszerűséget magának.
Ez azonban még mindig nem szolgál elégséges magyarázattal olyan körülmények között, hogy Romániában most először nagyobb arányban ment el szavazni a hagyományosan jobboldali szavazónak számító urbánus réteg a baloldalhoz húzó vidéknél. Tény, hogy a szociáldemokraták számára presztízskérdés Liviu Dragnea számára követelni a miniszterelnöki posztot, Klaus Johannis államfő számára azonban liberálisai leszereplése után az maradt az egyetlen – törvény által megtámogatott – aduász, ha elutasítja ezt a forgatókönyvet. És akkor borítékolható a politikai válság.
Mindazonáltal egyértelmű, hogy az RMDSZ részben a románok gyatra szavazókedvének köszönhet várakozásokon felüli eredményét. Ennél is többet nyomott a latban a Fidesz-KDNP, személyesen pedig Orbán Viktor kormányfő támogatása, mozgósítása, amely nélkül az erdélyi magyarok választási részvétele nem haladta volna meg a románokét. Az RMDSZ-nek ezúttal bejött a félelemkeltésen alapuló kampánystratégia, miszerint kieshet a bukaresti törvényhozásból, a félelemre azonban nem építhet hosszú távon. A következő ciklusban pedig semmilyen felmentést nem kaphat az alól, hogy valóban Erdély, a magyarok érdekében kell kiállnia Bukarestben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!