2008. december 12., 12:032008. december 12., 12:03
A Demokrata-Liberális Párt (PDL) körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy a szövetség is részt vegyen a nagykoalíció kormányában, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig azt tekinti megváltoztathatatlan feltételnek, hogy az RMDSZ ne legyen kormányon. Mi van? – értetlenkedhet az ember, aki ahhoz szokott, hogy a magyar képviselet soha nem volt igazán fontos a román pártok számára. Az teszi különösen érthetetlenné a nagy pártok konokságát, hogy a magyarok nélkül is kényelmes többséggel rendelkeznek a parlamentben.
Az lenne hát az ok, amit a PDL mond: hogy egyazon politikai családba tartozik az RMDSZ-szel, és ez az alakulat volt az első, amelyikkel megállapodott a közös kormányzásról? Vagy az lenne, amit a PSD állít: hogy a párt székelyföldi szervezetei ragaszkodnak a magyarok mellőzéséhez? Vagy az, amit az RMDSZ mond: hogy a szövetségnek súlya van, mert megbízható partner képét alakította ki magáról? Lehet, hogy ezek az érvek is számítanak. Körömfeketényit. A lényeg azonban máshol keresendő.
Az RMDSZ nem önmagáért kell vagy nem kell a nagyoknak. Az RMDSZ-t csupán eszköznek tekintik az egymás elleni küzdelemben. A PDL és a PSD voltaképpen már a frigyre lépés előkészítésekor arra gondol, hogy a majdani váláskor miként kerülhet a másik fölé. Az RMDSZ pedig a saját zsarolási potenciál megnövelése kapcsán kerül a számításokba. Ha a szövetség részt vesz a kormányban, a PSD nem tudja az esetleges kilépésével megbuktatni a kabinetet.
Igaz ugyan, hogy ez kisebbségbe kerül, de a fennmaradásához szükséges parlamenti szavazatok összevásárlása nem okozhat nehézséget. A képviselők többsége ugyanis fél az előrehozott választásoktól, egyáltalán nem biztos abban, hogy sikerül újabb mandátumot szereznie. Ha viszont csak a két nagy párt kormányoz, a PSD megőrzi azt a képességét, hogy távozásával megbuktassa a kormányt. A magyar szövetség – ha látszólag a vita középpontjában áll is – semmivel sem befolyásolhatja annak kimenetelét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok