VEZÉRCIKK – A rendszerváltás óta eltelt huszonöt év csaknem háromnegyedét kormányon, de legalábbis a tűz közelében eltöltő RMDSZ esetében először fordulhat elő, hogy önszántából kilép a hatalomból.
2014. július 06., 20:342014. július 06., 20:34
Egy volt magyar kormányfőt parafrazálva „útelágazódáshoz” érkezett, de nem nehéz a választás. Hiszen ha marad, saját választói és nemzetközi partnerei előtt egyaránt elveszíti a hitelét.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen kidolgozott Minority SafePacket az RMDSZ jelentős fegyvertényként könyvelte el a kisebbségvédelem nemzetköziesítése terén. Azáltal viszont, hogy a javaslatcsomaggal kapcsolatban érdektelenséget mutató Európai Bizottság oldalán Románia is beszállt az elutasítást megóvó bírósági perbe, közben pedig a szövetség a bukaresti kormánynak is tagja, divatos szóval élve összeférhetetlenség áll fenn.
Ez esetben ugyanis az RMDSZ nem szolgálhat egyszerre két úrnak. Ha ezt tenné, saját választóit csapná be, akiknek az európai parlamenti választások kampányában naponta érvelt amellett, mennyire fontos, hogy az EU ne csak az uborka hajlatára, hanem a nemzeti kisebbségek helyzetére is odafigyeljen. És az FUEN-t is elárulná, amelytől hathatós támogatást kapott a polgári kezdeményezés kidolgozása során.
Üdvözlendő, hogy az RMDSZ vezetői a jelek szerint rájöttek, ilyen körülmények között nem folytathatják a kormányzati szerepet, amelyet idén tavasszal talán túlságosan könnyelműen elvállaltak.
De borítsunk fátylat rá, inkább örüljünk neki, hogy az alakulat főtitkárának is megváltozott a véleménye az általa korábban még kampányirodáknak titulált magyar konzuli irodákról, amelyek létrehozását most nagyon fontosnak nevezte a román külügyi elutasítás kapcsán.
A közelgő államfőválasztások amúgy is kényes helyzetbe sodornák az RMDSZ-t, amelynek választania kellene a szavazói által nemigen kedvelt Victor Ponta, illetve a mégiscsak egy nemzeti kisebbséget képviselő Klaus Johannis támogatása közül.
Afelől ne legyenek kétségeink, hogy Ponta a külügyminisztere mellett teszi le a garast. Ezáltal a Cotroceni-palota meghódításáért zajló küzdelemben megszabadul az RMDSZ jelentette ballaszttól, és ismét nyíltan a román nacionalista szavazók kedvébe járhat.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!