2010. augusztus 27., 10:482010. augusztus 27., 10:48
Miközben a legfelsőbb államközi szinteken fölvetődött, hogy a két ország kormányai vállvetve képviseljék a régió országainak, nemzeteinek érdekeit, a hangzatos nevű Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ a második bécsi döntés évfordulója alkalmából azon ügyködik, hogy felszítsa a magyargyűlöletet a románok körében: tanulmánykötetet jelentet meg, amelyben lajstromba kívánja venni a magyarok által 1940 és 1944 között Észak-Erdélyben állítólag elkövetett „románellenes atrocitásokat”. Szögezzük le: az észak-erdélyi területek anyaországhoz való 1940-es visszatérése során valóban történtek olyan cselekmények a magyar hadsereg részéről, amelyekre nem lehetünk büszkék. Az ördögkúti vagy az ippi kivégzéseket akkor sem menti semmi, ha tudjuk, hogy a bevonuló magyar egységek elleni támadások megtorlásaként következtek be, hiszen civilek lemészárlása még háborús időkben is bűncselekmény.
Ezért ugyanúgy elítélendők, mint az első világháborút követően a megszálló román hadsereg nyomában járó szabadcsapatok által Köröstárkányban, vagy a második világháborúban a Maniu-gárda által Szárazajtán vagy Gyantán elkövetett magyarellenes atrocitások. Szóval magyar részről is lenne mit felhánytorgatni – csakhogy ennek semmi értelme. A múltbéli sérelmeket persze nem szabad elhallgatni egyik oldalon sem, sőt annak érdekében, hogy sikerüljön feldolgozni őket, beszélni kell róluk – lehetőleg közös, magyar–román fórumokon. Ez mindenképpen hatékonyabb módszer lenne a megbékélés előmozdítására, mint a részben jogos, ám többnyire vélt, sőt kitalált sérelmek propagandisztikus, gyűlöletkeltő célzattal történő mantrázása.
A valós együttműködésre és megbékélésre csak akkor lehet esély, ha az „európai” tanulmányi központ régi jó szekus módszereket idéző magyarellenes uszítását maguk a román polgárok és hatóságok utasítják nyilvánosan el. Ha végre belátják, hogy a székelyföldi románok életminőségét nem az autonómiaigény, hanem a magyarellenes érzelmek politikai célzatú szítása, a régió fejlődésének etnikai okokból történő akadályozása rontja a leginkább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok