2010. augusztus 27., 10:482010. augusztus 27., 10:48
Miközben a legfelsőbb államközi szinteken fölvetődött, hogy a két ország kormányai vállvetve képviseljék a régió országainak, nemzeteinek érdekeit, a hangzatos nevű Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ a második bécsi döntés évfordulója alkalmából azon ügyködik, hogy felszítsa a magyargyűlöletet a románok körében: tanulmánykötetet jelentet meg, amelyben lajstromba kívánja venni a magyarok által 1940 és 1944 között Észak-Erdélyben állítólag elkövetett „románellenes atrocitásokat”. Szögezzük le: az észak-erdélyi területek anyaországhoz való 1940-es visszatérése során valóban történtek olyan cselekmények a magyar hadsereg részéről, amelyekre nem lehetünk büszkék. Az ördögkúti vagy az ippi kivégzéseket akkor sem menti semmi, ha tudjuk, hogy a bevonuló magyar egységek elleni támadások megtorlásaként következtek be, hiszen civilek lemészárlása még háborús időkben is bűncselekmény.
Ezért ugyanúgy elítélendők, mint az első világháborút követően a megszálló román hadsereg nyomában járó szabadcsapatok által Köröstárkányban, vagy a második világháborúban a Maniu-gárda által Szárazajtán vagy Gyantán elkövetett magyarellenes atrocitások. Szóval magyar részről is lenne mit felhánytorgatni – csakhogy ennek semmi értelme. A múltbéli sérelmeket persze nem szabad elhallgatni egyik oldalon sem, sőt annak érdekében, hogy sikerüljön feldolgozni őket, beszélni kell róluk – lehetőleg közös, magyar–román fórumokon. Ez mindenképpen hatékonyabb módszer lenne a megbékélés előmozdítására, mint a részben jogos, ám többnyire vélt, sőt kitalált sérelmek propagandisztikus, gyűlöletkeltő célzattal történő mantrázása.
A valós együttműködésre és megbékélésre csak akkor lehet esély, ha az „európai” tanulmányi központ régi jó szekus módszereket idéző magyarellenes uszítását maguk a román polgárok és hatóságok utasítják nyilvánosan el. Ha végre belátják, hogy a székelyföldi románok életminőségét nem az autonómiaigény, hanem a magyarellenes érzelmek politikai célzatú szítása, a régió fejlődésének etnikai okokból történő akadályozása rontja a leginkább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok