2009. február 16., 10:122009. február 16., 10:12
A bukaresti sajtóorgánumok majd’ mindegyike azt emelte ki, milyen megható volt, ahogy az egyszerű magyar polgárok százai gyertyákat gyújtottak és virágokat helyeztek el a meggyilkolt román fiú emlékére. Ebbe az „összeborulásba” böffent bele Traian Băsescu, amikor a hétvégén durván kikelt az autonómia ellen, ismét úgy adva a székely közösségnek az egyik kezével, hogy a másikkal el is vett tőlük. Az államfő – aki a jelek szerint úgy döntött, a Székelyföldön kezdi meg választási kampánykörútját – sajátos taktikát alkalmazott. Miközben a helyi önkormányzatok képviselőivel folytatott megbeszéléseken készségesnek mutatkozott a székely közösség sajátos problémáinak megoldására, a nyilvánosság előtt már súlyos vádakkal illette a magyar önkormányzatokat, arrogáns stílusban oktatva ki mindenkit, mennyire alkotmányellenes a területi autonómia követelése. Egyértelmű: a második elnöki mandátumra pályázó Băsescu kettős kommunikációjával egyrészt a székelyek jóindulatát próbálta megszerezni, másrészt viszont a román nacionalistákat kenegette hájjal. Emellett a magyar kérdés ismételt központba helyezésével az általa összegründolt – és irányított – kormány tökéletlenségéről is elterelte a figyelmet, hiszen most igazából arról kellene szólnia a közbeszédnek, hogy még mindig nincs az országnak elfogadott költségvetése. Az elnöki performansz azt jelzi, a gazdasági válság közepette megtartandó államfő- és EP-választások előtt ismét jelentős teret kap majd a magyar kérdés. Ami amúgy nem is lenne baj – ha nem abban a kontextusban történne, hogy az alkotmány szentségéről tartott elnöki előadás faragatlan, büdös lábú uszításba torkoll, amelynek során Băsescu etnikai tisztogatással vádolja a székely önkormányzatokat. Az államfői szintre emelkedett uszítás ellen most valódi összefogás szükséges: a magyar politikai és társadalmi szervezeteknek az autonómia ügyének következetes képviselete és a hangulatkeltés elutasítása mellett egységesen és határozottan kell számon kérniük az elnökön és a kormányon mindazt, amit Băsescu a hétvégén megígért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok