2009. február 16., 10:122009. február 16., 10:12
A bukaresti sajtóorgánumok majd’ mindegyike azt emelte ki, milyen megható volt, ahogy az egyszerű magyar polgárok százai gyertyákat gyújtottak és virágokat helyeztek el a meggyilkolt román fiú emlékére. Ebbe az „összeborulásba” böffent bele Traian Băsescu, amikor a hétvégén durván kikelt az autonómia ellen, ismét úgy adva a székely közösségnek az egyik kezével, hogy a másikkal el is vett tőlük. Az államfő – aki a jelek szerint úgy döntött, a Székelyföldön kezdi meg választási kampánykörútját – sajátos taktikát alkalmazott. Miközben a helyi önkormányzatok képviselőivel folytatott megbeszéléseken készségesnek mutatkozott a székely közösség sajátos problémáinak megoldására, a nyilvánosság előtt már súlyos vádakkal illette a magyar önkormányzatokat, arrogáns stílusban oktatva ki mindenkit, mennyire alkotmányellenes a területi autonómia követelése. Egyértelmű: a második elnöki mandátumra pályázó Băsescu kettős kommunikációjával egyrészt a székelyek jóindulatát próbálta megszerezni, másrészt viszont a román nacionalistákat kenegette hájjal. Emellett a magyar kérdés ismételt központba helyezésével az általa összegründolt – és irányított – kormány tökéletlenségéről is elterelte a figyelmet, hiszen most igazából arról kellene szólnia a közbeszédnek, hogy még mindig nincs az országnak elfogadott költségvetése. Az elnöki performansz azt jelzi, a gazdasági válság közepette megtartandó államfő- és EP-választások előtt ismét jelentős teret kap majd a magyar kérdés. Ami amúgy nem is lenne baj – ha nem abban a kontextusban történne, hogy az alkotmány szentségéről tartott elnöki előadás faragatlan, büdös lábú uszításba torkoll, amelynek során Băsescu etnikai tisztogatással vádolja a székely önkormányzatokat. Az államfői szintre emelkedett uszítás ellen most valódi összefogás szükséges: a magyar politikai és társadalmi szervezeteknek az autonómia ügyének következetes képviselete és a hangulatkeltés elutasítása mellett egységesen és határozottan kell számon kérniük az elnökön és a kormányon mindazt, amit Băsescu a hétvégén megígért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok