2010. augusztus 20., 11:262010. augusztus 20., 11:26
Ahol a Szent Mihály-templom mellett ott lógott hatalmas árbocokon a román zászló, a Főtér közepén pedig hatalmas gödör tátongott, emlékeztetve a dákoromán kontinuitáselméletre. Erdély fővárosa, melynek bejáratánál ott díszelgett az alkotmány első cikkelyéből vett, Románia egységes és nemzetállam voltát hirdető felirat.
Ahol december elsején félő volt az utcán magyarul beszélni, mert hiába volt nő valaki, az ünnepléstől megittasult, túlbuzgó román fiatalok felképelték. Ahol március 15-én nacionalista román fiatalok megvertek egy tizenéves, magyar zászlót szorongató gyereket. Ahol alig félévvel ezelőtt nem lehetett történelmi bemutatót tartani a Főtéren, mert az ember a rendőrőrsön kötött ki. Egy város, ahol egyszerűen rossz volt magyarnak lenni. S ahova hirtelen – mintegy villámcsapásként – beütött a civilizáció. És az oly sokszor hangoztatott szlogen, a multikulturalitás életre kelt. A Kolozsvári Magyar Napok révén. És most, egy évtized elteltével kellemes meglepetés azt hallani egy helyi román rádióban, hogy a kincses város nagy ünnepre készül.
Akkora ünnepre – és most a román műsorvezetőt idézem –, amely méreteit tekintve felér akár a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivállal (TIFF) is: a kolozsvári magyar kulturális napokra. Amikor megmutathatjuk, hogy az itteni magyarságnak – legyenek annak tagjai tősgyökeres kolozsváriak vagy bevándorlók –, értékei is vannak. Olyan értékei, amelyekre nemcsak nekünk magyaroknak, hanem az egész városnak büszkének kell lennie. És nemcsak a szlogenek szintjén.
Öröm látni, hogy az egy ember fejéből kipattant ötlet mekkora támogatottságra és pozitív visszhangra talált. Hogy a félelem helyét egy másfajta érzés vette át: végre büszkék lehetünk, mi, kolozsvári magyarok.
Ebből valóban hagyományt kell teremteni. Egy újfajta hagyományt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok