2009. december 07., 10:582009. december 07., 10:58
Bár a számos választási visszaélésről szóló híradás miatt nem árt árnyaltan fogalmazni a választók preferenciáit illetően, úgy tűnik, hogy – ha beigazolódnak az előrejelzések – a többség változást szeretne. Elegük van az állandó botrányokból, abból, hogy a „játékos elnök” saját magánjátszóterének tekinti az országot, folyamatosan rombolja a parlament, az igazságszolgáltatás és – ha nem pártja, a PDL irányítja – a kormány tekintélyét.
A jelek szerint hatott Crin Antonescu felhívása is: a Cotroceni-palotáért vívott harcból kiesett, de ennek ellenére húsz százalékával mégis királycsinálóvá avanzsált liberális pártvezérre hallgattak hívei, amikor Băsescu megbuktatására, és ezzel Geoană támogatására buzdította őket, ami azt jelzi, egyike a leghitelesebb politikusoknak.
Az eredmények ugyanakkor azt mutatják, hogy két, nagyjából egyenlő nagyságú oldal áll egymással szemben, amelyek közül most a Geoană mögé felsorakozott, Klaus Johannis személye által egybe kovácsolt PSD–PNL–RMDSZ „olajfa” szövetség tűnik erősebbnek. A szoros különbség azonban azt jelzi, hogy mindkét irányzat erős támogatással, így legitimitással is bír – már csak azért is, mert a választók a vártnál nagyobb arányban mentek el szavazni.
A jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék adatai azt mutatják, a magyar szavazók többsége nem kívánt a legalább négy irányba húzó magyar szervezetek politikájához asszisztálni – ha már nem voltak képesek egységes álláspontra helyezkedni, akkor inkább egyikre sem hallgattak, nem szavaztak sem az RMDSZ által preferált Geoanára, sem az MPP által támogatott Băsescura, a civilek által kezdeményezett infantilis pótcselekvésre, az „autonómiaszavazásra” is nemet mondtak, és otthon maradtak.
Egyelőre csak reménykedhetünk, hogy ha valóban Geoană lesz az elnök, tényleg új kezdet következik, és nem igazolódnak be azon borongós jóslatok, amelyek szerint egy kisebbségi kormányfő, Klaus Johannis csupán kirakatember lehet Romániában. Most úgy tűnik, az „olajfa” bizalmat kapott – mindannyiunk érdeke, hogy élni tudjon vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok