2010. április 12., 10:042010. április 12., 10:04
Persze tény, hogy reformokra amúgy szükség van, ám helyettük a kormányzásra való képtelenség és a korrupció elleplezésére hivatott médiapolitizálást folytatva hangzatos lózungokat ismételgettek a progresszióról. Mindez azonban hatástalanná vált, amint a polgárok a bőrükön kezdték érezni, mit jelentett az, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány számára az elsődleges szempont még akkor is saját hatalmának megőrzése volt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az általa addig gyakorolt gazdaságpolitika tarthatatlan.
Az ennek nyomán fölhorgadt társadalmi elégedetlenség most radikális átalakulást hoz. Az MSZP középpárttá süllyedt, két hagyományos párt pedig végleg eltűnhet – a jozefinista, „szakértői” vonalat elsődlegesen képviselő SZDSZ és az ugyanezen vonalat Bokros Lajos és a szabad demokraták roncsainak felvállalásával magába olvasztó MDF –, miközben két establishment-ellenes, kívülről érkező párt is tényezővé válik. Egyik a jobbszélről előző, újnyilas Jobbik, a másik az alternatív nagyvárosi fiatalok divatos jelszavait használó, balos-liberális-zöld-hippi LMP, amely meglehetősen zavaros alakulat – a szociális és gazdasági problémák kezelését nagyjából „Együk meg a gazdagokat!” színvonalú szlogenekkel javasolja megoldani. Ám várhatóan előbb-utóbb mögötte is megjelennek az érdekeiket általa érvényesíteni kívánó, az SZDSZ kiesésével képviselet nélkül maradt üzleti-pénzügyi körök.
A kormányzásra készülő Fidesznek viszont nehéz dolga lesz. Nem csupán azért, mert balliberális ellenzéke a szokásos stratégiával megpróbálja majd „rátolni” a Jobbikra, hogy főleg a külföldi nyilvánosság előtt összemossa a szélsőjobbal, és ennek nyomán folyamatosan fasiszta diktatúrától rettegjen. Hanem azért, mert egy gazdasági, társadalmi és erkölcsi szempontból szétesett országot kell átvennie, amely messiásként tekint rá – márpedig a csodavárók minden igényének egyértelműen nem lehet megfelelni. Ugyanakkor az ország működőképessé tétele érdekében fel kell vállalnia, hogy a válságból oly módon vezeti ki a nemzetet, hogy a realitásokat figyelembe véve, a hagyományokat és a nemzeti értékeket az őket megillető helyen kezelve felszámolja az államtól való függést, és a szükséges szociális támogatások megtartása mellett olyan közeget teremt, amely az egyéni kezdeményezést és az öngondoskodást bátorítja. Emellett az anyaországi és a határon túli magyarok közötti, szétfoszlott kötelékek újracsomózását is sokan várják tőle, hiszen a határokon kívül rekedt magyar közösségek önbizalmát is növeli, ha érzik, hogy erős anyaországuk van, amely mindenkor mögöttük áll. Ezek révén talán valóban lezárulhat a rendszerváltás óta tartó posztkommunista időszak. Mindehhez nem kell öntelt „szakértői” holdudvar, harsány médiacsinnadratta, a progresszió és a reform fetisizálása. Egyszerűen jó kormányzás szükséges. Az elmúlt években ugyanis ebből volt a legnagyobb hiány.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok