2010. július 23., 12:032010. július 23., 12:03
Politikai ambíciójukat siker koronázta: Orbán Viktorból áprilisban miniszterelnök lett, Băsescunak ezt megelőzően, decemberben sikerült újráznia, mégpedig tusványosi vitapartnere hathatós támogatásával. Hiszen emlékszünk, Orbán – kérdésre válaszolva – éppen Tusnádfürdőn jelentette ki: a romániai államfőválasztás első fordulójában az RMDSZ jelöltjére, Kelemen Hunorra, a másodikban pedig Băsescura szavazna.
Az előzmények ismeretében nem vitás, hogy Băsescu hálával tartozik a Fidesz elnökének, biztatása ugyanis nagyobb súllyal nyomott a latban az erdélyi magyarok előtt, mint a Mircea Geoanát támogató RMDSZ-é. A kérdés csak az, hogy miként viszonozhatja mindezt a román elnök. Ne legyenek illúzióink, a területi autonómia tárgyában ma sem fog mást mondani, mint tavaly, amikor a caracalival asszociálta a székelyudvarhelyi önrendelkezést. Elvárható azonban, hogy a kétoldalú kapcsolatok szorosabbra fűzése terén mindenben partnere legyen Orbán Viktor nemzeti kormányának, főleg az erdélyi magyarság identitásának megőrzése, szellemi-közösségi gyarapodásának elősegítése tekintetében. Borítékolható, hogy a két vezető politikus számos közös elemet talál majd a másiknak az új közép-európai partnerség kiépítéséről vallott stratégiájában, hiszen mindkettő alapvetően a térség országainak hatékony együttműködését szorgalmazza.
Márpedig e téren nem tekinthetünk el a régiót alaposan, Romániát azonban hatványozottan sújtó gazdasági válság kezelésétől sem, amelynek vitathatatlanul jót tenne, ha a két ország kicserélné tapasztalatait és közösen keresne megoldást a kilábalásra, majd a fejlődésre. A tusványosi eszmecsere tehát felér egy új kezdettel. Jó alkalom lesz a román–magyar kapcsolatok kibeszélésére, a közös tervek felvázolására, már csak azért is, mivel Orbán és Băsescu még sokáig meghatározza a két ország sorsát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok