2009. május 11., 11:442009. május 11., 11:44
„Ugyi, hogy ad nekem is a bácsi?” – hangzik minden irányból. Igazuk van, az diszkriminációnak számít, ha egyik testvér kap, a másiknak meg üresen marad a marka. Az már a kedves adakozó ügye, hogy mindezt financiálisan hogyan oldja meg. Adni kell, ha rámegy a gatyánk is, mert egy gyereket nem illik megbántani.
A minap az egyik 6 év körüli koldusgyerek a szememre vetette, hogy a bátyjának adtam az aprót, aki olyan 12 éves lehetett. Annak nem érdemes adni semmit, állította, mert ő mindet cigire meg piára költi. No, ez tényleg nem volt jó befektetés, legközelebb majd körültekintőbben járok el. Meg kellett volna kérdeznem előbb a kicsit, akinek nyilván erkölcsösebb az életvitele, hogy kit kellene inkább támogatnom.
Nem kérik ám ingyen ezek a gyerekek a pénzt. A vásárlók kezéből kikapkodják a kosarat, segítenek vinni az autóig, és vissza is szállítják a bevásárlókocsit. Állítólag jól fizető munka az övék, és többet keresnek egy átlagfizetésnél, ami egyáltalán nem látszik rajtuk. Az viszont, hogy egyre többen vannak, azt bizonyítja, megéri ezzel foglalkozni, mert ha ráfizetés lenne, biztosan odébbállnának.
Egyébként körültekintően kell adakozni, mert megesik, hogy amíg az egyiknek adunk, és a jobb zsebünkben apró után kotorászunk, addig az öccse kihúzza a zsúrkiflit a hónunk alól, és elillan vele. A többiek meg kihasználva meglepődésünket, örömmel látnak neki felvágottunknak, és azzal a doboz sörrel öblítik le, amelyet a péksütemény mellett szorongattunk, és amelyet a péntek esti meccshez szántunk. Persze nem mindenki ilyen megátalkodott, vannak köztük tisztelettudóak is, akik szépen kérnek minket, adjunk egy tízest.
Számukra is komoly tényező a globális infláció meg a gazdasági válság, így már nem baniznak, hanem nagyban játszanak. Viszont kompromisszumképesek, és lehet velük alkudni, így míg az üzlet ajtajától a parkoló autónkig érünk, óriásit zuhan az árfolyam, és már a félmaréknyi apró láttán is felcsillan a szemük. Meg kellene próbálni, vajon a csokinak is ugyanúgy örülnek, mint a velük egyidős társaik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok