2009. május 11., 11:442009. május 11., 11:44
„Ugyi, hogy ad nekem is a bácsi?” – hangzik minden irányból. Igazuk van, az diszkriminációnak számít, ha egyik testvér kap, a másiknak meg üresen marad a marka. Az már a kedves adakozó ügye, hogy mindezt financiálisan hogyan oldja meg. Adni kell, ha rámegy a gatyánk is, mert egy gyereket nem illik megbántani.
A minap az egyik 6 év körüli koldusgyerek a szememre vetette, hogy a bátyjának adtam az aprót, aki olyan 12 éves lehetett. Annak nem érdemes adni semmit, állította, mert ő mindet cigire meg piára költi. No, ez tényleg nem volt jó befektetés, legközelebb majd körültekintőbben járok el. Meg kellett volna kérdeznem előbb a kicsit, akinek nyilván erkölcsösebb az életvitele, hogy kit kellene inkább támogatnom.
Nem kérik ám ingyen ezek a gyerekek a pénzt. A vásárlók kezéből kikapkodják a kosarat, segítenek vinni az autóig, és vissza is szállítják a bevásárlókocsit. Állítólag jól fizető munka az övék, és többet keresnek egy átlagfizetésnél, ami egyáltalán nem látszik rajtuk. Az viszont, hogy egyre többen vannak, azt bizonyítja, megéri ezzel foglalkozni, mert ha ráfizetés lenne, biztosan odébbállnának.
Egyébként körültekintően kell adakozni, mert megesik, hogy amíg az egyiknek adunk, és a jobb zsebünkben apró után kotorászunk, addig az öccse kihúzza a zsúrkiflit a hónunk alól, és elillan vele. A többiek meg kihasználva meglepődésünket, örömmel látnak neki felvágottunknak, és azzal a doboz sörrel öblítik le, amelyet a péksütemény mellett szorongattunk, és amelyet a péntek esti meccshez szántunk. Persze nem mindenki ilyen megátalkodott, vannak köztük tisztelettudóak is, akik szépen kérnek minket, adjunk egy tízest.
Számukra is komoly tényező a globális infláció meg a gazdasági válság, így már nem baniznak, hanem nagyban játszanak. Viszont kompromisszumképesek, és lehet velük alkudni, így míg az üzlet ajtajától a parkoló autónkig érünk, óriásit zuhan az árfolyam, és már a félmaréknyi apró láttán is felcsillan a szemük. Meg kellene próbálni, vajon a csokinak is ugyanúgy örülnek, mint a velük egyidős társaik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok