2010. május 17., 10:252010. május 17., 10:25
A feladvány megoldása pénzügyi szakértők és politikusok százainak köti le az idejét Bukarestben. És el kell ismerni, van racionalitás valamennyi eddig közhírré tett vagy kiszivárogtatott megoldásban. Alapvetően az sem kifogásolható, hogy a kormányzat nem az adók emelésével, hanem a költségek lefaragásával próbálja betömni a költségvetésben tátongó űrt. Az adóemelés ugyanis olyan mellékhatásokkal járna, amelyek tartósítanák a leépülést a romániai gazdaságban. Jó tehát, hogy a kormány a kiadások oldalán turkál, igyekezetének a várható eredményei mégis kétségesek. Látható ugyanis, hogy a kormány ezúttal is egységes megoldásokban gondolkozik, akárcsak a tavaly, amikor egyetlen recepttel utalt ki tíz nap fizetetlen szabadságot valamennyi közalkalmazottnak. E megoldás előnye, hogy a döntés nyomán senki sem érezheti hátrányosan megkülönböztetettnek magát. Ez az előny azonban alighanem eltörpül azon hátrány mellett, hogy az egyenmegoldások egy rossz rendszer túlélését segítik. Csökkentik a költségvetési hiányt, de nem szolgálják a talpra állást. Mert hát szabható-e olyan egyenruha, mely valamennyi közalkalmazottra, nyugdíjasra, román állampolgárra feladható? Hosszú távon csakis az egészségügyi rendszer, a nyugdíjrendszer átfogó reformja, az államigazgatás szerkezetének a teljes átalakítása, a bürokrácia átgondolt és kíméletlen megnyirbálása nyújthatna megoldást. Úgy tűnik, a kormányzat nem érzi képesnek magát arra, hogy a bonyolultabb, nehezebben elfogadtatható, de hosszabb távú megoldást keresse. Képtelen vagy lusta arra, hogy kiszámítsa, melyek azok a csoportok, amelyeknek éppen a takarékoskodás és a majdani felemelkedés jegyében kell többet fizetniük. Pedig hát aligha remélheti például az adók nagyobb arányú behajtását, ha az adóügyi hivatalnokok bérét ugyanúgy megnyirbálja, állományukat ugyanúgy meggyéríti. Úgy tűnik, a tűzoltó-egyenruha nem alkalmas az újjáépítésre.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.