2010. május 17., 10:252010. május 17., 10:25
A feladvány megoldása pénzügyi szakértők és politikusok százainak köti le az idejét Bukarestben. És el kell ismerni, van racionalitás valamennyi eddig közhírré tett vagy kiszivárogtatott megoldásban. Alapvetően az sem kifogásolható, hogy a kormányzat nem az adók emelésével, hanem a költségek lefaragásával próbálja betömni a költségvetésben tátongó űrt. Az adóemelés ugyanis olyan mellékhatásokkal járna, amelyek tartósítanák a leépülést a romániai gazdaságban. Jó tehát, hogy a kormány a kiadások oldalán turkál, igyekezetének a várható eredményei mégis kétségesek. Látható ugyanis, hogy a kormány ezúttal is egységes megoldásokban gondolkozik, akárcsak a tavaly, amikor egyetlen recepttel utalt ki tíz nap fizetetlen szabadságot valamennyi közalkalmazottnak. E megoldás előnye, hogy a döntés nyomán senki sem érezheti hátrányosan megkülönböztetettnek magát. Ez az előny azonban alighanem eltörpül azon hátrány mellett, hogy az egyenmegoldások egy rossz rendszer túlélését segítik. Csökkentik a költségvetési hiányt, de nem szolgálják a talpra állást. Mert hát szabható-e olyan egyenruha, mely valamennyi közalkalmazottra, nyugdíjasra, román állampolgárra feladható? Hosszú távon csakis az egészségügyi rendszer, a nyugdíjrendszer átfogó reformja, az államigazgatás szerkezetének a teljes átalakítása, a bürokrácia átgondolt és kíméletlen megnyirbálása nyújthatna megoldást. Úgy tűnik, a kormányzat nem érzi képesnek magát arra, hogy a bonyolultabb, nehezebben elfogadtatható, de hosszabb távú megoldást keresse. Képtelen vagy lusta arra, hogy kiszámítsa, melyek azok a csoportok, amelyeknek éppen a takarékoskodás és a majdani felemelkedés jegyében kell többet fizetniük. Pedig hát aligha remélheti például az adók nagyobb arányú behajtását, ha az adóügyi hivatalnokok bérét ugyanúgy megnyirbálja, állományukat ugyanúgy meggyéríti. Úgy tűnik, a tűzoltó-egyenruha nem alkalmas az újjáépítésre.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.