2010. december 08., 11:132010. december 08., 11:13
Még szerencse, hogy nem vezetek, különben életveszélyesen kerülgetném a magasból aláhulló jégcsapokra emlékeztető fényeket. Valójában azért nem lenne okom a kötekedésre, mert a 860 ezer lejes karácsonyi befektetés Kolozsváron állítólag megtérül Románia nemzeti ünnepe és a szilveszterkor rendezett utcai ünnepléseken. Vagyis e két utóbbi ünnepségen csak egy tűzijáték és kisebb koncertek lesznek, így tavalyhoz képest 400 ezer lejjel kevesebbe kerül a december az önkormányzatnak.
Ki lehet hozni a gyereket a nagy fához, s elmesélni neki, hogy ezt politikus bácsi hozta, nem az angyal, mert a Fennvaló hallgatott a környezetvédőkre és látta a megszorításokat, így az ő közvetett módján ide, a Főtérre küldött mindenkit, hogy a városlakók boldogságban, együtt ünnepeljék a karácsonyt. Miért lenne otthon is karácsonyfa, úgysem lehetnek otthon a gyerekek, hiszen már a kicsi egyéves, megy a nagymamához, mert anyunak dolgozni kell. A nagyszülőknél lesz karácsonyfa, mert egész évben spórolt a falu, éjjel tizenkettőkor lekapcsolták a közvilágítást, így feltűnés nélkül lehetett fenyőfát szerezni.
Persze ez csak az én képzeletemben van így, úgy tűnik, lassan véget ér a válság, Mikulás napja ugyanis bebizonyította: van pénzük az embereknek. A kilométeres kocsisorok a bevásárlóközpontok előtt, a kiürült polcok az üzletekben, a tele vendéglők csak két dolgot jelenthettek: a családok egész évben a decemberi látszólagos jólétre spóroltak, vagy tényleg megszűnt a pénztelenség. Azonban ha ez utóbbi történt, akkor vissza lehet térni a 19 százalékos áfára, a régi fizetésre, egy-két munkahely is alakulhatna. De attól félek, ez nem így van, mert nálunk a mércét mindig eggyel fennebb teszik: ha az ember addig evickél, míg a víz tetején épp az orrát kidughatja, rögtön jöhet egy újabb dagály, amit le kell küzdenie. És ha mindez véget ér, még egy oklevelet sem kap, amin azt írja: túlélésből profi!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.