2010. július 12., 10:032010. július 12., 10:03
A közalkalmazottak bérének csökkentése és az áfa emelése most megannyi vádpont, amelyet az ország lakossága az RMDSZ bűnéül ró fel. Érthető, hogy ez idegességet kelt a szövetség vezető politikusai körében, és hogy akad olyan is, aki – talán mintegy a jövendő hatalmi harcokra készülődve – súlyos bírálatokat fogalmaz meg az RMDSZ vezetésével szemben. Persze az is benne van a pakliban, hogy Frunda György csupán előre menekül azt követően, hogy Traian Băsescu első számú közellenséggé nyilvánította az ANI-törvény „megtorpedózása” miatt, és a legjobb védekezés a támadás alapon a szövetség által a PDL és Băsescu iránt tanúsított túlzott lojalitás bírálatával próbálja a maga oldalára állítani a választókat. A belső konfliktusokat külső ellentétek is súlyosbítják. A Fidesz és az RMDSZ közötti viszony nem túl szívélyes volta már az első Orbán-kormány óta közismert, mint ahogy az is, hogy most vélhetően az EMNT számít majd a budapesti kabinet legfontosabb erdélyi partnerének. Ennek megakadályozására tett kísérletként értékelhető Markó Béla azon kijelentése, amelyben a romániai magyarság szervezeti, politikai és érdekvédelmi önállóságának támogatását kéri a magyar kormánytól. Ez ugyanis burkoltan arra utal, hogy az RMDSZ azt szeretné: a Fidesz ne sorolja az ellenség kategóriába a szövetséget, és ne akarja az RMDSZ kihagyásával irányítása alá vonni a romániai magyar politikát. Markó kérésének beteljesülése azonban legalább annyira kétséges, mint amennyire kétesélyes az, hogy az RMDSZ-nek és a Markó-féle irányvonalnak sikerül-e súlyos veszteség nélkül egyszerre három fronton, a belső „ellenzékkel”, az erdélyi riválisokkal és a budapesti kormánnyal szemben is eredményesen küzdenie.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.