2010. július 12., 10:032010. július 12., 10:03
A közalkalmazottak bérének csökkentése és az áfa emelése most megannyi vádpont, amelyet az ország lakossága az RMDSZ bűnéül ró fel. Érthető, hogy ez idegességet kelt a szövetség vezető politikusai körében, és hogy akad olyan is, aki – talán mintegy a jövendő hatalmi harcokra készülődve – súlyos bírálatokat fogalmaz meg az RMDSZ vezetésével szemben. Persze az is benne van a pakliban, hogy Frunda György csupán előre menekül azt követően, hogy Traian Băsescu első számú közellenséggé nyilvánította az ANI-törvény „megtorpedózása” miatt, és a legjobb védekezés a támadás alapon a szövetség által a PDL és Băsescu iránt tanúsított túlzott lojalitás bírálatával próbálja a maga oldalára állítani a választókat. A belső konfliktusokat külső ellentétek is súlyosbítják. A Fidesz és az RMDSZ közötti viszony nem túl szívélyes volta már az első Orbán-kormány óta közismert, mint ahogy az is, hogy most vélhetően az EMNT számít majd a budapesti kabinet legfontosabb erdélyi partnerének. Ennek megakadályozására tett kísérletként értékelhető Markó Béla azon kijelentése, amelyben a romániai magyarság szervezeti, politikai és érdekvédelmi önállóságának támogatását kéri a magyar kormánytól. Ez ugyanis burkoltan arra utal, hogy az RMDSZ azt szeretné: a Fidesz ne sorolja az ellenség kategóriába a szövetséget, és ne akarja az RMDSZ kihagyásával irányítása alá vonni a romániai magyar politikát. Markó kérésének beteljesülése azonban legalább annyira kétséges, mint amennyire kétesélyes az, hogy az RMDSZ-nek és a Markó-féle irányvonalnak sikerül-e súlyos veszteség nélkül egyszerre három fronton, a belső „ellenzékkel”, az erdélyi riválisokkal és a budapesti kormánnyal szemben is eredményesen küzdenie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok