2010. július 22., 10:442010. július 22., 10:44
Már csak azért sem, mert az exhumálás érdekében sokáig szélmalomharcnak tűnő küzdelmet vívó Ceauşescu lány, Zoe, valamint az ügyet sikerre vivő férje és bátyja sohasem törekedett politikai babérokra. Az indító kérdés sokkal inkább arra irányul: vezethet-e a kommunista diktatúra alapos feltárásához, Ceauşescuék mérhetetlenül káros politikai ámokfutása jobb megismeréséhez – és elsősorban az utókor okulásához! – a diktátorhamvak felszínre kerülése. Igazán hasznos az lenne, ha a diktátorcsontok kiásása nem generálna újabb legendákat, öncélú médiashow-t, amely megerősítheti a kommunista „aranykorra” ma is nosztalgiával visszatekintőket abbéli hitükben, hogy a Kárpátok Géniuszát és világhírű tudósfeleségét tulajdonképpen ártatlanul gyilkolták meg, hiszen annyi mindent tettek az országért – például mindenkinekmunkát biztosítottak és eltörölték Románia államadósságát. Ezek a vélemények nagyon is tetten érhetők a román társadalom bizonyos rétegében most, amikor súlyos gazdasági válsággal küzd az ország, és a lakosság jelentős része egyik napról a másikra tengődik. Üdvös lenne, ha a diktátor házaspár újratemetése – mert bizonyosan erre is sor kerül – nem Ceauşescuék további viktimizálásához, hanem a kommunizmus soha le nem folytatott perének letárgyalásához járulna hozzá. Felfedve azoknak az egykori, viszont részben ma is aktiváló apparatcsikoknak a nevét, akik a vörös uralom elnyomó gépezetének hű szolgáiként aljas módszerekkel kényszerítettek együttműködésre ártatlanokat. Feltárva az 1989-es forradalom megannyi, húsz év elteltével is homályba vesző részleteit, beleértve természetesen azt is, hogy miért állt érdekében a hatalmát átmentő posztkommunista vezetésnek hirtelen, a legnagyobb titokban likvidálni a két népnyúzót. Mert amíg ezekre a kérdésekre nem kap kimerítő választ a romániai társadalom, temetetlen múltként továbbra is népbutító legendák övezik majd a kommunizmus és az átmenet korszakát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok