2010. április 28., 11:392010. április 28., 11:39
Hümmögtem erre egyet, és fiam panaszát azzal hárítottam, hogy távhőrendszer-felújítás volt a városban és érthető, hogy por van. Meg egyébként portalanítanak a városban, valamelyik éjszaka szociális munkások takarítottak a főtéren. Aztán néhány napra rá a lányom tért haza hasonlóan zsörtölődve a fehér kabátja tűrődéseibe gyűlt szürkés port mutatva.
„Moshatom ki, pedig csak egyszer volt rajtam, mert olyan por van a városban, harapni lehet” – szájalt a lányom, hozzáfűzve, hogy „bezzeg Csíkszeredában” már rég feltakarították a téli csúszásgátló maradékait, az utakat, járdákat locsolják, lehet ott járni akár egy hétig is fehér vagy fekete holmiban, mert nem látszik meg a por rajta. „Meg egyébként is, míg Csíkszereda egyre szebb lesz, Gyergyószentmiklós egyre rondább képet fest” – érvelt tovább a lányom, kifejtve, már alig várja, hogy elteljen a vakáció, és ebből a poros városból visszamehessen a tiszta városba, ahol tanul. Na, de erre már én is felkaptam a vizet, és annak rendje-módja szerint leteremtettem mindkét csemetémet. „Fene a jó dolgotokat, hogy elfinnyásodtatok, az egyik Csíkszeredában, s a másik Bukarestben!” – reguláztam a gyermekeimet, aztán elviharoztam bevásárolni. Hazatérve, amikor már a fogaim között is por sercegett és szívesen mondtam volna én is valami cifrát, úgy véltem, jobb ha visszafogom magam, és nem feszegetem a kényes témát.
Aztán úgy hozta a sors, hogy nemrégiben Csíkszeredában és Bukarestben is dolgom akadt, és meggyőződhettem róla, bizony mindkét gyermekem igazat beszélt. Csíkszereda egyre gondozottabb, rendezettebb város benyomását kelti, Bukarest belvárosában pedig azon sugárutak mentén, ahol emlékeim szerint legalább bokáig lehetett járni a szemétben, most zöld mellényes munkások ültetik a virágot, nyírják a gyepet. Szemétnek pedig olyannyira nyoma sincs, hogy jóérzésű ember még a cigarettacsikket sem dobná el az utcán. Mindezt konstatálva, kissé megszégyenülten tértem haza kedvenc kis poros városkámba azzal a gondolattal, hogy majd szólok az illetékeseknek, legalább fejenként egy liter tejet hivatalból utaljanak ki minden lakosnak a szilikózis megelőzésére.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.