2010. december 07., 10:412010. december 07., 10:41
Mert például a családi „legendárium” szerint már háromévesen voltam én is annyira szemfüles, hogy az ablak alatt piros palást alatt szöszmötölő édesanyámat lazán beszólítottam: „Anyuka, mit csinálsz te odakint? Gyere be, még megfázol!” De szerencsére következő évig elfelejtettem a „kis incidenst” és a fényesre suvikszolt cipőcskébe rakott ajándéknak éppúgy örültem, mintha az „igazi” nagy szakállú, rénszarvasszánnal közlekedő gyerekek kedvence rejtette volna oda az éj leple alatt. A fiammal is megjártuk, és lemondtunk a mikulásozásról, amikor megnyúlt ábrázattal, sírásra görbülő szájjal fejtette ki: „Ez nem is volt az igazi! Hát nem láttátok, vattából volt a szakálla?!”
A kudarcot elkerülendő a lányomhoz már taxis Mikulást hívtunk – abban az időben ilyen is volt mifelénk –, és ebben az volt a jó, hogy mi, szülők is „pofára estünk”, amikor hatalmas puttonyával beállított a mindenki számára ismeretlen, „igazi” Mikulás. Tudta a „leckét” is, verset mondatott, énekeltette a leányzót, még azt is megkérdezte, imádkozni tud-e és feladatul adta nekünk, hogy jövőre tanítsuk meg imádkozni. Szóval mélységesen megértem a mostani fiatal szülőket, akiknek eszén Mikulás-ügyekben folyton túljárnak a mai gyerekek. Például az egyik ismerősöm kisfia – aki alig négyévesen, a betűk ismerete nélkül már úgy szörfözött az interneten érdekesebbnél érdekesebb játékok után kutatva, mint egy igazi profi – nehezményezte, hogy bezzeg az óvodástársainál igazi Mikulás jár, nem abból a settenkedő fajtából való, amelyik az éjszaka leple alatt teszi a cipőbe az ajándékot. Valósággal követelte, márpedig hozzá is jöjjön a Mikulás.
A szülőknek nem volt mit tenni, intézkedtek, és december ötödikén este annak rendje-módja szerint hozzájuk is bekopogott a piros palástos, nagy szakállú Mikulás, hatalmas puttonnyal a hátán. Addig még rendben volt a dolog, amíg az ilyen-olyan óvodai dolgokról számoltatta be a kislegényt a Mikulás, de amikor arra került sor, hogy mondana egy verset, a legénykének elfogyott a cérnája, és csak ennyit mondott: „Tegye csak le, amit hozott, s azzal mehet is...”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok