2010. december 03., 11:002010. december 03., 11:00
Eddigi tevékenysége alapján a gazdaság rendbetételére vonatkozó filozófiája alig bonyolultabb a faéknél: az állami kiadásokat drasztikusan le kell faragni, ami a szociális kiadások jelentős csökkenésével jár. Várható volt, hogy előbb-utóbb a gyes is sorra kerül. Hiszen Romániában számos nyugat-európai országhoz képest lényegesen hosszabb a gyermeknevelési szabadság, és az ezen idő alatt a kismamáknak járó pénzösszeg is jelentős terheket ró az állami büdzsére.
Csakhogy a szülő nők támogatása több egyszerű pénzügyi kérdésnél. Rövid távú megoldásként a támogatás összegének csökkentése persze több pénzt hagyna az államkasszában, ám hosszú távon vélhetően még tovább rontaná az amúgy sem túl rózsás demográfiai kilátásokat. A csökkentés támogatói vérbeli technokrataként csak a pillanatnyi eredményre koncentrálnak, ezért a jövővel keveset törődnek. Márpedig az ilyen megoldások ahhoz vezethetnek, hogy még a mostaninál is kevesebb pár dönt a gyerekvállalás mellett, hiszen a bizonytalan gazdasági helyzetben egy újszülött gondozását felvállalhatatlan tehernek tekintik.
A Nyugaton manapság divatos szemlélet másik eleme, hogy a népességfogyást nem az őshonos társadalomnak kell ellensúlyoznia, hanem a bevándorlóknak. A gyes összegének csökkentése is ebbe az irányba mutat. Holott a nők munkához és karrierépítéshez való jogát nem feltétlenül kell csorbítania, ha természetes szerepüket, az anyaságot is felvállalják. Ehhez persze kedvezőbb, a kismamák esetében a részmunkaidős munkavállalást szorgalmazó jogszabályok, családbarát adópolitika szükséges. Elvégre egy társadalom számára mégiscsak fontosabb kellene hogy legyen saját fennmaradásának biztosítása, mint az, hogy néhány technokrata közgazdasági és szociális elmélteinek kísérleti nyulává váljék.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.