2010. december 03., 11:002010. december 03., 11:00
Eddigi tevékenysége alapján a gazdaság rendbetételére vonatkozó filozófiája alig bonyolultabb a faéknél: az állami kiadásokat drasztikusan le kell faragni, ami a szociális kiadások jelentős csökkenésével jár. Várható volt, hogy előbb-utóbb a gyes is sorra kerül. Hiszen Romániában számos nyugat-európai országhoz képest lényegesen hosszabb a gyermeknevelési szabadság, és az ezen idő alatt a kismamáknak járó pénzösszeg is jelentős terheket ró az állami büdzsére.
Csakhogy a szülő nők támogatása több egyszerű pénzügyi kérdésnél. Rövid távú megoldásként a támogatás összegének csökkentése persze több pénzt hagyna az államkasszában, ám hosszú távon vélhetően még tovább rontaná az amúgy sem túl rózsás demográfiai kilátásokat. A csökkentés támogatói vérbeli technokrataként csak a pillanatnyi eredményre koncentrálnak, ezért a jövővel keveset törődnek. Márpedig az ilyen megoldások ahhoz vezethetnek, hogy még a mostaninál is kevesebb pár dönt a gyerekvállalás mellett, hiszen a bizonytalan gazdasági helyzetben egy újszülött gondozását felvállalhatatlan tehernek tekintik.
A Nyugaton manapság divatos szemlélet másik eleme, hogy a népességfogyást nem az őshonos társadalomnak kell ellensúlyoznia, hanem a bevándorlóknak. A gyes összegének csökkentése is ebbe az irányba mutat. Holott a nők munkához és karrierépítéshez való jogát nem feltétlenül kell csorbítania, ha természetes szerepüket, az anyaságot is felvállalják. Ehhez persze kedvezőbb, a kismamák esetében a részmunkaidős munkavállalást szorgalmazó jogszabályok, családbarát adópolitika szükséges. Elvégre egy társadalom számára mégiscsak fontosabb kellene hogy legyen saját fennmaradásának biztosítása, mint az, hogy néhány technokrata közgazdasági és szociális elmélteinek kísérleti nyulává váljék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok