2010. augusztus 23., 11:242010. augusztus 23., 11:24
Ami végül nem volt haszontalan, mert miután ártatlanul tűrtem a hajcibálást, a menni vágyó magába szállt, engedett a rábeszélésnek és hagyta magát visszakísérni az ágyába. Aztán valaki más indult volna, és mindennaposak voltak a mennék-maradj még típusú, egyoldalú szerelemre hajazó összetűzések. Mégsem ez vette el a kedvemet az egészségügytől, sőt még az sem, amikor a megtermett alkoholisták a kártyacsatát félbeszakítva riadt kisfiúként szaladtak hozzám, hogy az új beteg egy rozsdás baltával fékevesztetten csapkod.
Akkor is ott álltam a helyzet magaslatán, negyvennyolc kilóm minden tekintélyét latba vetve néztem szembe az őrjöngővel, hogy azonnal adja át, mármint a baltát. Ő egy pillanatra megállt, rám nézett, adom, mondta, csak még egyet csapok. És lecsapott. Közöttünk szikrázott a kőpadló, csorbult a balta éle, riadtan hunyták be a szemüket a megtermett alkoholisták, majd a megszelídült dühöngő sziszegve tűrte a tűszúrást, és miután kialudta magát, vígan verte a blattot a többiekkel a folyóson.
Az sem vette el a kedvemet, hogy hétvégeken kétemeletnyi, hatvan beteget láttunk el ketten, hogy tehetetlenül néztük, amikor valakit felemésztett az alkohol, hogy az ígéretes ifjú tehetség tekintetében nem és nem tisztult ki a homály, hogy az édesanya közömbösen ment el családja mellett, és égő cigarettával hadonászva szellemeivel viaskodott tovább.
Vagy hogy láttam orvosokat hetekig tépelődni, percről percre visszapörgetve és elemezve, megtettek-e mindent, miért nem sikerült megmenteni egy életet. Valójában csak azért megkönnyebbülés számomra, hogy már nem vagyok abban a rendszerben, mert nem kell nap mint nap a meredély szélén egyensúlyoznom, akkor is, ha tisztességesen végzem a dolgom. Mert abban a rendszerben bármelyik pillanatban végzetesen elfertőződhet egy seb, halálos betegséggé terebélyesedhet egy csonttörés, és tűz emésztheti el az ártatlan csecsemőket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok