2010. augusztus 23., 11:242010. augusztus 23., 11:24
Ami végül nem volt haszontalan, mert miután ártatlanul tűrtem a hajcibálást, a menni vágyó magába szállt, engedett a rábeszélésnek és hagyta magát visszakísérni az ágyába. Aztán valaki más indult volna, és mindennaposak voltak a mennék-maradj még típusú, egyoldalú szerelemre hajazó összetűzések. Mégsem ez vette el a kedvemet az egészségügytől, sőt még az sem, amikor a megtermett alkoholisták a kártyacsatát félbeszakítva riadt kisfiúként szaladtak hozzám, hogy az új beteg egy rozsdás baltával fékevesztetten csapkod.
Akkor is ott álltam a helyzet magaslatán, negyvennyolc kilóm minden tekintélyét latba vetve néztem szembe az őrjöngővel, hogy azonnal adja át, mármint a baltát. Ő egy pillanatra megállt, rám nézett, adom, mondta, csak még egyet csapok. És lecsapott. Közöttünk szikrázott a kőpadló, csorbult a balta éle, riadtan hunyták be a szemüket a megtermett alkoholisták, majd a megszelídült dühöngő sziszegve tűrte a tűszúrást, és miután kialudta magát, vígan verte a blattot a többiekkel a folyóson.
Az sem vette el a kedvemet, hogy hétvégeken kétemeletnyi, hatvan beteget láttunk el ketten, hogy tehetetlenül néztük, amikor valakit felemésztett az alkohol, hogy az ígéretes ifjú tehetség tekintetében nem és nem tisztult ki a homály, hogy az édesanya közömbösen ment el családja mellett, és égő cigarettával hadonászva szellemeivel viaskodott tovább.
Vagy hogy láttam orvosokat hetekig tépelődni, percről percre visszapörgetve és elemezve, megtettek-e mindent, miért nem sikerült megmenteni egy életet. Valójában csak azért megkönnyebbülés számomra, hogy már nem vagyok abban a rendszerben, mert nem kell nap mint nap a meredély szélén egyensúlyoznom, akkor is, ha tisztességesen végzem a dolgom. Mert abban a rendszerben bármelyik pillanatban végzetesen elfertőződhet egy seb, halálos betegséggé terebélyesedhet egy csonttörés, és tűz emésztheti el az ártatlan csecsemőket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok