2010. március 29., 10:022010. március 29., 10:02
Az egy kátyú egy lengéscsillapító arány mutatóin azonban csak egy pár hétig javítanak, mivel a disznóperzselős módszer eddig még minden évben csődöt mondott. Idén sem fog beválni. Nem akarom mindenáron játszani a szkeptikust, és messzemenő jóslatokba sem bocsátkoznék, de már nem is egy varjút láttam karón.
Nemcsak dolgoznak a fiúk, de komoly biztosítást is kapnak, ugyanis előttük és a hátuk mögött is tányérsapkások őrzik a fél sávot. Gondolom azért, nehogy valaki tönkretegye a frissen helyrehozott gödröket. A nagyobb kátyúkat kiseprik, behintik bitumenporral, amelyet aztán egyik kollégájuk megsütöget lángszóróval. A műveletet egy testesebb munkás zárja, aki fizikai fölényét kihasználva jól megugrabugrálja a tömedéket. Ez a balkáni munkamegosztás legszebb példája, hiszen mindenki tudja a feladatát, senki nem avatkozik bele a kollégája dolgába, és ha nincs mit csinálnia, mert várnia kell a sorára, nem segít, inkább leheveredik az árokparti zöldbe.
Szépen megvárja, míg a többiek kiépítik a tél folyamán összetört, papíron és a rendőri büntető jegyzőkönyvekben nemzetközi expresszútnak csúfolt hullámvasutat. Kétségkívül gyors és hatékony a munkamódszer, eredményességéről pedig azok a környékbeli háztulajdonosok tudnának történeteket regélni, akik ablakait a szétrepülő dísztárcsák törik apró darabokra. Nem egy alkalommal álltam már meg az egyik faluszéli, méretes gödör mellett dísztárcsát keresni, és az én darabokra szakadt jobb elsőm mellett még több tíz másik, különböző méretű és fajtájú műanyagot találtam.
Épp a minap kérdeztem a szerelőmet, akinél a tavaszi kátyúzások miatt gyakori vendég vagyok, érdemes-e terepjárót venni. Naivan azt gondoltam, ezekre az utakra az lenne a legjobb, de megnyugtatott, azokra is ugyanígy rájár rúd, mert még nem született meg az a tervezőmérnök, aki a mi útviszonyainkra építene autót. Talán az orosz négykerék-meghajtású katonai gépek – mondta –, azok kibírnák, mert erős a felfüggesztésük, csak azokat senki se szereti, mert benzinkutat is kell vásárolni melléjük. Egyelőre maradok a jól megszokott, régi autómnál, és azzal próbálom meghódítani a terepet, hátha majd erre jár valamelyik miniszter is, és az ő tiszteletére újra méretes munkások ugrálják majd meg az utakat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok