2010. július 28., 10:312010. július 28., 10:31
Nem kell gomba – döntöttem el magamban, noha sajnáltam az asszonyt, de kimondani már nem tudtam a gondolatomat, mert megelőzött. „Tartsunk össze!” – mondta az asszony, és tovább fokozva a siránkozást, kifejtette, hogy valami „idegen urak kocsival hordják a gombászókat”, akik valóságos pusztítást végeznek az erdőben, elharácsolva a nyári mindennapi betevőt biztosító „jövedelemforrást” a helybéli romák elől.
Azt a teremburáját! – társultam én is a mérgelődő cigányasszonyhoz, hát nem elég nekünk, hogy olasz importőrök tonnaszámra viszik gyökerestől, micéliumostól fagyasztós konténerekben az ízletes vargányát és rókagombát, még idegen gombászókat is hordanak ide?! De igazából nem hittem a cigányasszony szavainak egészen addig, míg a minap egyik ismerősömmel a Gyilkos-tóhoz nem autókáztam. Hát kérem, minden kanyarban négy-öt ismeretlen roma volt kiállva gombával és áfonyával, eladásra kínálva a portékát. A helybéli romákat nem ismerőknek azonban fel sem tűnhetett, hogy idegenekről van szó, legfeljebb azt furcsállhatták, miért nem beszélnek magyarul ezek az emberek, mert az köztudott, hogy a gyergyói cigányok jól beszélnek magyarul. Akinek szüksége volt a gombára, az megvette 20 lejért is kilóját, noha a helybéliektől bent a városban 5 lejért is megszerezhette volna.
De autós ismerősöm egyéb érdekességeket is tudott. Elmesélte, hogy az egyik ismerősét csaknem ingre-gatyára vetkőztette az erdőben két „importgombászó” a minap. Az illetőnek ugyanis kedve szottyant a saját kezűleg szedett gombára és kibattyogott az erdőbe. Szedett is, ám hazatérőben az egyik erdei út mellett találkozott két, csak románul beszélő romával, akik késsel fenyegették meg, elszedték tőle a gombát, a mobiltelefont, a maradék uzsonnát és még az aprópénzt is, ami zsebében lapult. „A teremburáját neki!” – mondtam megint, és igazat adtam a gombáscigánynémnak, aki méltatlankodva jegyezte meg a minap: „Hol van a policija, s zsandárok, hogy büntetnék meg a rablókat!?” Hát, tartsunk össze...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok