2009. március 16., 12:122009. március 16., 12:12
Bukarest úgy viselkedett, mint az az uborkafára felkapaszkodott proli, aki bekönyörgi magát az úri klubba, majd miután befogadták, első dolga az, hogy sáros csizmában végigcaplat a perzsaszőnyegen, majd hangos böfögés kíséretében a padlóra sercint. Józan ésszel szinte felfoghatatlan, miért kellett a Magyarország és Románia között az elmúlt tizenöt évben nagy nehezen viszonylag normálissá tett viszonyt a kampányérdekek martalékául dobni. Merthogy Sólyom megalázása egyértelműen az európai parlamenti és az államfőválasztások előtti kampányfogásnak tekinthető. Ennek fényében válik igazán cinikussá Traian Băsescu ünnepi üzenete, amelyben épp akkor szólítja fel a romániai magyarokat, hogy legyenek büszkék román állampolgárságukra, amikor Bukarest a ceauşescui fasiszta kommunizmus idején megismert retorikával minősíti bölcsnek és megfontoltnak Sólyom látogatásának nemkívánatossá nyilvánítását. Az indok – amely szerint válság idején nem tesz jót a kétoldalú kapcsolatoknak, ha a magyar államfő kiáll az erdélyi magyar közösség autonómiája mellett – a Monty Pythoni abszurd jeleneteket idézi: mintha attól kéne tartani, hogy menten kitör a forradalom, miután a magyar államfő másfél kiló autonómiát csempész be a Székelyföldre barettsapkája alatt. A kampányérdeken túlmenően ugyanakkor az ügy még egy vonatkozására figyelnünk kell. Úgy tűnik, mintha a környező országok Magyarország gyengeségét kihasználva, ha nem is előre egyeztetett forgatókönyv alapján, de egymás példájából okulva indítottak volna támadást az elmúlt két évtized eredményei, a Kárpát-medencében élő, szétszakított magyarság egymásra találása ellen. Márpedig ez azt az üzenetet hordozza, hogy Bukarest a hangzatos ünnepi üzenetek ellenére még mindig ellenségként tekint a magyarokra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok