2009. március 16., 12:122009. március 16., 12:12
Bukarest úgy viselkedett, mint az az uborkafára felkapaszkodott proli, aki bekönyörgi magát az úri klubba, majd miután befogadták, első dolga az, hogy sáros csizmában végigcaplat a perzsaszőnyegen, majd hangos böfögés kíséretében a padlóra sercint. Józan ésszel szinte felfoghatatlan, miért kellett a Magyarország és Románia között az elmúlt tizenöt évben nagy nehezen viszonylag normálissá tett viszonyt a kampányérdekek martalékául dobni. Merthogy Sólyom megalázása egyértelműen az európai parlamenti és az államfőválasztások előtti kampányfogásnak tekinthető. Ennek fényében válik igazán cinikussá Traian Băsescu ünnepi üzenete, amelyben épp akkor szólítja fel a romániai magyarokat, hogy legyenek büszkék román állampolgárságukra, amikor Bukarest a ceauşescui fasiszta kommunizmus idején megismert retorikával minősíti bölcsnek és megfontoltnak Sólyom látogatásának nemkívánatossá nyilvánítását. Az indok – amely szerint válság idején nem tesz jót a kétoldalú kapcsolatoknak, ha a magyar államfő kiáll az erdélyi magyar közösség autonómiája mellett – a Monty Pythoni abszurd jeleneteket idézi: mintha attól kéne tartani, hogy menten kitör a forradalom, miután a magyar államfő másfél kiló autonómiát csempész be a Székelyföldre barettsapkája alatt. A kampányérdeken túlmenően ugyanakkor az ügy még egy vonatkozására figyelnünk kell. Úgy tűnik, mintha a környező országok Magyarország gyengeségét kihasználva, ha nem is előre egyeztetett forgatókönyv alapján, de egymás példájából okulva indítottak volna támadást az elmúlt két évtized eredményei, a Kárpát-medencében élő, szétszakított magyarság egymásra találása ellen. Márpedig ez azt az üzenetet hordozza, hogy Bukarest a hangzatos ünnepi üzenetek ellenére még mindig ellenségként tekint a magyarokra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok