2011. február 23., 10:292011. február 23., 10:29
Nos, most csak egy aprócska dologra térnék ki, méghozzá az etikettre, és esküszöm, eszembe sem jutott volna ez a dolog, ha időközben nem nyitnak a másik mellé még egy szupermarketet. Ez is német, mint az előző, de ez szép, van árukínálat meg választék, sőt láttam ott egy rakás olyan terméket is, amit jó ideje keresek mindenfelé, de még sosem tudtam megvásárolni. Mi tagadás, tetszett az üzlet, és el is döntöttem, hogy listával felvértezve a túlköltekezés ellen, alkalomadtán betérek oda vásárolni. A másikat pedig, amelyik nagyon olcsónak hirdeti magát, örökre elfelejtem. Nos, ebben az új üzletben, miután a lányom kívánságainak eleget téve bevásároltunk háromféle halat, tengeri herkentyűt és kagylót, meg „jé, milyen olcsó” mosószert, s egy kiló cukrot is, mert véletlenül a nagy csillogás közepette csodával határos módon eszembe jutott, a nagy kerekes kosárral a kassza felé vettük az irányt. Ott mosolygós, ismerős eladó fogadott, amit külön értékeltem, azt viszont egyáltalán nem értettem, miért tesz fel furcsa kérdéseket. A hölgy ugyanis azt kérdezte: „Mindent rendben talált az üzletünkben?” S ekkor zörgött le hatalmas csörömpöléssel a tantusz: hiszen ezek betanított eladók, akiknek vélhetőleg a német etikett szerint kell a vásárlókhoz viszonyulniuk, ugyanis a multinak esze ágában sincs a helyi viszonyokhoz, ergo az itteni illemszabályokhoz alkalmazkodni. Mert magyar üzletvezető legfeljebb arra tanítaná eladóit, ha már mindenképp kíváncsi a vásárló véleményére, hogy: „Elégedett az árukínálattal? Hát a kiszolgálással?” Szóval valami ilyesmiket kérdeznének, nem úgy szólítanák meg a vásárlót, mintha valami ellenőrző szerv képviselője lenne. Ennél viccesebb viszont ama másik hely – ahová többé soha nem megyek –, ahol az itteni hagyományokkal és illemszabályokkal szöges ellentétben meg sem várják, hogy legalább a kassza közelébe érjen a vásárló, hanem, amint a futószalagra kezdi pakolni az árut, máris vigyorogva előre köszönnek. Elmenőben pedig azt sem várják meg, hogy valahogy visszapakoljon az ember a kosárba, hanem „viszontlátást” köszönve fordítanak hátat. Otthagytad a pénzed?! Mehetsz...
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.