2011. február 23., 10:292011. február 23., 10:29
Nos, most csak egy aprócska dologra térnék ki, méghozzá az etikettre, és esküszöm, eszembe sem jutott volna ez a dolog, ha időközben nem nyitnak a másik mellé még egy szupermarketet. Ez is német, mint az előző, de ez szép, van árukínálat meg választék, sőt láttam ott egy rakás olyan terméket is, amit jó ideje keresek mindenfelé, de még sosem tudtam megvásárolni. Mi tagadás, tetszett az üzlet, és el is döntöttem, hogy listával felvértezve a túlköltekezés ellen, alkalomadtán betérek oda vásárolni. A másikat pedig, amelyik nagyon olcsónak hirdeti magát, örökre elfelejtem. Nos, ebben az új üzletben, miután a lányom kívánságainak eleget téve bevásároltunk háromféle halat, tengeri herkentyűt és kagylót, meg „jé, milyen olcsó” mosószert, s egy kiló cukrot is, mert véletlenül a nagy csillogás közepette csodával határos módon eszembe jutott, a nagy kerekes kosárral a kassza felé vettük az irányt. Ott mosolygós, ismerős eladó fogadott, amit külön értékeltem, azt viszont egyáltalán nem értettem, miért tesz fel furcsa kérdéseket. A hölgy ugyanis azt kérdezte: „Mindent rendben talált az üzletünkben?” S ekkor zörgött le hatalmas csörömpöléssel a tantusz: hiszen ezek betanított eladók, akiknek vélhetőleg a német etikett szerint kell a vásárlókhoz viszonyulniuk, ugyanis a multinak esze ágában sincs a helyi viszonyokhoz, ergo az itteni illemszabályokhoz alkalmazkodni. Mert magyar üzletvezető legfeljebb arra tanítaná eladóit, ha már mindenképp kíváncsi a vásárló véleményére, hogy: „Elégedett az árukínálattal? Hát a kiszolgálással?” Szóval valami ilyesmiket kérdeznének, nem úgy szólítanák meg a vásárlót, mintha valami ellenőrző szerv képviselője lenne. Ennél viccesebb viszont ama másik hely – ahová többé soha nem megyek –, ahol az itteni hagyományokkal és illemszabályokkal szöges ellentétben meg sem várják, hogy legalább a kassza közelébe érjen a vásárló, hanem, amint a futószalagra kezdi pakolni az árut, máris vigyorogva előre köszönnek. Elmenőben pedig azt sem várják meg, hogy valahogy visszapakoljon az ember a kosárba, hanem „viszontlátást” köszönve fordítanak hátat. Otthagytad a pénzed?! Mehetsz...
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.