JEGYZET – Azt mondja a népi bölcsesség, hogy nem eszik olyan forrón a kását! De épp azért született meg valaha ez a bölcsesség, mert mindig akadtak olyanok, akik nem tudtak maguknak parancsolni.
2017. január 31., 21:592017. január 31., 21:59
Olyanok, akik azt hitték, mindenre képesek, mindenkinél mindent jobban tudnak, s történjék bármi, nekik mindent szabad. Ha netán ezt a forró kásába folyton belenyalást ellenszélben gyakorolják, akkor még meg is lehetne becsülni őket karakán bátorságukért. De a nagy mellényű, kakaskodó magamutogatók a legtöbbször gyáva puhányok, csak szóban létező gerincük pedig hatalomból összetákolt pótlék. Ami azonnal összecsuklik, ahogy a hatalom elillan, és eltűnik hirtelen a nagy semmibe.
Ha valaki figyelte, éppen ezt a folyamatot észlelhette a választások óta eltelt időben: a szocdemek, félrelökve az elemista számtanleckéket, a nem egész negyven százalék szavazókedvű negyvenvalahány százalékát nemes egyszerűséggel azonosították az egész országgal, és sürgősen megkezdték csörtéjüket. Nem részletezem az arrogáns, lekezelő, útszéli stílusban egy-egy szóval bárkit és bármit elintéző pártelnök fel és alá járkálását, mert menet közben volt már erről szó, inkább arra figyelnék, hirtelen milyen szűk lett az a nemrég még olyan nagy mellény. És a merészségmutatvány kelléke, a forrón gőzölgő kása is egyszerre megdermedt, úgy hogy nyugodtan lehetne minden veszély nélkül fogyasztani, de most már elment tőle a kedve. Étvágyát, gondolom, a tengeren túl veszítette el, amikor a frissen felkent ottani elnök elfogadta ugyan, hogy járuljon az asztala elé, de még csak fel sem emelkedett, hogy esetleg parolázzanak, és váltsanak egy-két szót.
A jelenetet lencsevégre kapó éber fotográfus pedig azonnal feltette a világhálóra a művét, s ha a világ többi részén nem is sejtette senki a kackiás bajusz mögött megbújó alakról, hogy ő a saját hazájában főkakasnak tartja magát a börtönérett politikusok szemétdombján, de az itthoniak jót nevettek az eseten. Már említeni sem akarja a féllegális kiutazást, legutóbb is csak annyit mondott, hogy semmit nem tud a költségvetés összeállításáról, mert akkor épp egy kicsit nem volt itthon. És szó sincs többé a kormányprogram egyes-egyedül ismert zegzugairól, áthárít mindent az embereire. Amikor pedig a nagy fehérítő akciónak előbb az elnök állt az útjába, majd az utcára egyre nagyobb és nagyobb számban kiözönlő tömeg, a szűnni nem akaró tüntetések ráébresztették: mellénye szűk lett, a kása meg kihűlt! De vajon ki ronthatta el az ő briliáns számításait?!
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!