2010. április 30., 11:522010. április 30., 11:52
A hölgyről még a jelölés előtt egy nappal sem feltételezték, hogy érdeklődne a profi politizálás iránt, ám amikor nagy meglepetésre bejelentették, hogy a párt őt indítja, csak a legidealistább polgár hihette azt, hogy majd alulmarad ellenfelével szemben.
Természetesen meg is nyerte a választást. Persze nem új keletű dolog, hogy a pártok nem politikusokat, hanem közismert művészeket, sportolókat indítanak a választásokon, hogy népszerűségüket kihasználva söpörjenek be minél több voksot a politikában tájékozatlan polgároktól. Volt már a román parlament tagja népdalénekesnő, meg egykori labdarúgó-szövetségi kapitány is, igaz, ő sem tudott hozzájárulni, hogy pártja aranyérmet nyerjen. Sőt a legutóbbi önkormányzati választásokon az egyik párt még a mi lakodalmas rockunkhoz hasonlítható, ám annál sokkal népszerűbb, hangzásvilágában egy részeg, befüvezett török dudás előadásának és egy hidrogénbomba-robbanás hangeffektusainak keverékét idéző manele műfaj egyik fenegyerekét is indította, aki viszont nagy meglepetésre alulmaradt.
Nincs szó amúgy arról, hogy úgy gondolnám, a politika kizárólag öntelt, mindenhez értő „szakértők” privilégiuma volna, láthattuk Magyarországon is, hova vezet ez a gyakorlat. Van azonban abban a megállapításban is valami, hogy ha a választójogot nem is lehet bizonyos kritériumokhoz kötni, a választhatóságét talán mégsem ártana. Alapvető politikai ismeretek mégiscsak kellenének, jelenleg ugyanis olyan képviselő is van, aki számára komoly kihívást jelentene megkülönböztetni a parlamenti patkót a patkómágnestől. Bár az is igaz, hogy abból, ami a bukaresti törvényhozásban legutóbb a feddhetetlenségi ügynökség működését szabályozó törvény kapcsán zajlott, távolról sem egy komoly intézmény képe rajzolódik ki. Előkészítetlenül, államfői nyomásra tárgysorozatba vették a tervezetet, majd amikor a szavazás után kiderült, hogy nincs meg az elfogadásához szükséges voksmennyiség, nosza gyorsan még egyszer szavaztak róla, a demokrácia nagyobb dicsőségére. Ilyen teljesítményhez tényleg tévéshow-sztárok kellenek, hiszen bármikor van annyira szánalmas, mint egy Mónika-show vagy a Győzike.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok