2010. április 30., 11:522010. április 30., 11:52
A hölgyről még a jelölés előtt egy nappal sem feltételezték, hogy érdeklődne a profi politizálás iránt, ám amikor nagy meglepetésre bejelentették, hogy a párt őt indítja, csak a legidealistább polgár hihette azt, hogy majd alulmarad ellenfelével szemben.
Természetesen meg is nyerte a választást. Persze nem új keletű dolog, hogy a pártok nem politikusokat, hanem közismert művészeket, sportolókat indítanak a választásokon, hogy népszerűségüket kihasználva söpörjenek be minél több voksot a politikában tájékozatlan polgároktól. Volt már a román parlament tagja népdalénekesnő, meg egykori labdarúgó-szövetségi kapitány is, igaz, ő sem tudott hozzájárulni, hogy pártja aranyérmet nyerjen. Sőt a legutóbbi önkormányzati választásokon az egyik párt még a mi lakodalmas rockunkhoz hasonlítható, ám annál sokkal népszerűbb, hangzásvilágában egy részeg, befüvezett török dudás előadásának és egy hidrogénbomba-robbanás hangeffektusainak keverékét idéző manele műfaj egyik fenegyerekét is indította, aki viszont nagy meglepetésre alulmaradt.
Nincs szó amúgy arról, hogy úgy gondolnám, a politika kizárólag öntelt, mindenhez értő „szakértők” privilégiuma volna, láthattuk Magyarországon is, hova vezet ez a gyakorlat. Van azonban abban a megállapításban is valami, hogy ha a választójogot nem is lehet bizonyos kritériumokhoz kötni, a választhatóságét talán mégsem ártana. Alapvető politikai ismeretek mégiscsak kellenének, jelenleg ugyanis olyan képviselő is van, aki számára komoly kihívást jelentene megkülönböztetni a parlamenti patkót a patkómágnestől. Bár az is igaz, hogy abból, ami a bukaresti törvényhozásban legutóbb a feddhetetlenségi ügynökség működését szabályozó törvény kapcsán zajlott, távolról sem egy komoly intézmény képe rajzolódik ki. Előkészítetlenül, államfői nyomásra tárgysorozatba vették a tervezetet, majd amikor a szavazás után kiderült, hogy nincs meg az elfogadásához szükséges voksmennyiség, nosza gyorsan még egyszer szavaztak róla, a demokrácia nagyobb dicsőségére. Ilyen teljesítményhez tényleg tévéshow-sztárok kellenek, hiszen bármikor van annyira szánalmas, mint egy Mónika-show vagy a Győzike.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.