2010. május 31., 11:222010. május 31., 11:22
A kormánynak a valutaalap szorongatja, a végrehajtók pedig a köznépét markolásszák. Ezt is meg lehet érteni, csak az nem világos, hogy a sokat emlegetett, romantikus közteherviselésben miért a gyengébbeknek kell mindig a rövidebbet húzni. Ha a főnökségnek szorongatni van kedve, akkor a tömegben minduntalan azokban a zsebekben nyúlkál, amelyekben a legkevesebb a fognivaló. Ez a jelenség kérem a fizika egyszerű törvényein alapszik, hiszen a lyukas nadrág, lukas zsebébe sokkal könnyebben belefér a kéz, mint a jól hízottakon feszülő, szűk textíliákba.
Ez már csak ilyen, mert a gályatartók ostorának legvastagabb szára minden alkalommal a közalkalmazottakon csattan a leghangosabbat. A döntéshozók szerint a tanárok, a nyugdíjasok és az egészségügy rabszolgái nem termelnek profitot, így ugyanazt a semmit kevesebb pénzből is ki tudják gazdálkodni. A kormány már nem első alkalommal vizsgázik jelesre nemtörődömségből. Carpe diem! – harsogja, és nem érdekli, mi lesz a jövő nemzedékkel. Ha nem fizetik meg az orvosokat és a tanárokat, akkor lassan elvándorolnak jobban tejelő éghajlatra. Akik itthon maradnak, azok majd hetedíziglen járhatnak kuruzslókhoz meg sarlatánokhoz, gyerekeik meg jobb híján a szüleik kárából tanulnak, mert az iskolában már nem lesznek szakképzett oktatók.
Azok, akik maradnak, legnagyobb részt már nem fognak kelleni sem a magáncégeknek, sem külföldnek, ezért elmennek éhbérért robotolni az államnak. Persze ez mit sem fáj a mindenkori pártunknak és kormányunknak. Neki és kiszolgálóinak nincs rájuk szüksége, hiszen mindig marad mit aprítaniuk a tejbe, és magántanárokat tartanak, orvoshoz meg külföldre repülnek. Minderre miből telik majd nekik, hát abból, amit a pórnép zsebéből kiszorítottak. Most eltúlzott utópiának érezheti a kedves olvasó ezeket a gondolatokat, de ne lepődjék meg, ha pár év múlva a saját bőrén fogja érezni a mai politika kellemetlen mellék- és utóhatásait. Ha esetleg akkor megtalálná ezt a papírdarabot, amelyekre e pár elrettentő jóslatot véste egy 21. századi Nostradamus, hullajtson egy krokodilkönnyet a jövő nemzedékért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok