2010. február 04., 10:532010. február 04., 10:53
A kedves hangnemhez mindig hozzáképzelek egy öntelten vigyorgó kék overallos figurát, aki egy sövényvágó ollóval készül elvágni a nélkülözhetetlen kábelt. Persze, ez csakis az én hibám, miért kell nekem megvárni a felszólítást? Amiért sok millió embernek manapság az országban: a válság mindenkit sújt. Amiért azonban különösen felmérgelődtem az áramszolgáltatóra, hogy kitalált magának egy olyan hálátlan rendszert, aminek csak a kliensei látják a kárát. Több hónapon át ugyanis nem olvastatja le alkalmazottjával a villanyórát, hanem az előző számlához mért összeget ír be.
Ezért megéri kivezettetni a villanyórát a lépcsőházba, hogy véletlenül se legyen probléma, ha nincs otthon senki. Ez addig nem is baj, amíg meg nem érkezik a híres „regularizare”, vagyis a szabályozás, mely szerint valaki mégis leolvasta az órát, s ez rendszerint jóval nagyobb számlát jelent. Nekik persze mindegy, hogy melyik hónapban kapnak több pénzt, nekünk bizony nem, hogy mikor adunk ki kétszer-háromszor annyit, főleg télvíz idején, amikor a fűtés is rekordszámlákat eredményez. De az áram kell, úgyhogy ha tetszik, ha nem, ki kell fizetni a számlát, abban a reményben, hogy jövő hónapban feleennyi lesz.
Azt nem tudom elképzelni, ki, vagy mi állapítja meg a számlák összegét, ül egy néni, veszi a címeket, s nézi: ez a lakás 100 lejt fizetett, most legyen 120? Vagy rábízzák egy programra, amit két-három havonta új adatokkal töltenek meg? Valószínű az utóbbi, különben nem jöhetne újra egy ugyanolyan nagy összegű villanyszámla, mint a szabályozás idején. Na itt jött el az idő, amikor vártam a szerelmes levélre.
De aztán arra is rájöttem, hogy csak én húznám a rövidebbet, mert tényleg megszüntetik az áramot, pakolhatom ki a hűtőt, kereshetném elő a gyertyát, ráadásul a számla mellett ki kell fizetni a levágást és a visszakötést is. S mivel más áramszolgáltató nem létezik ebben az országban, lenyeljük ezt is, egy héten belül bebeszéljük magunknak, hogy lehet mi vagyunk túl érzékenyek, a semmibe vevés, kontármunka meg nyugodtan mehet tovább, hisz van akit megetetni vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok