2010. február 04., 10:532010. február 04., 10:53
A kedves hangnemhez mindig hozzáképzelek egy öntelten vigyorgó kék overallos figurát, aki egy sövényvágó ollóval készül elvágni a nélkülözhetetlen kábelt. Persze, ez csakis az én hibám, miért kell nekem megvárni a felszólítást? Amiért sok millió embernek manapság az országban: a válság mindenkit sújt. Amiért azonban különösen felmérgelődtem az áramszolgáltatóra, hogy kitalált magának egy olyan hálátlan rendszert, aminek csak a kliensei látják a kárát. Több hónapon át ugyanis nem olvastatja le alkalmazottjával a villanyórát, hanem az előző számlához mért összeget ír be.
Ezért megéri kivezettetni a villanyórát a lépcsőházba, hogy véletlenül se legyen probléma, ha nincs otthon senki. Ez addig nem is baj, amíg meg nem érkezik a híres „regularizare”, vagyis a szabályozás, mely szerint valaki mégis leolvasta az órát, s ez rendszerint jóval nagyobb számlát jelent. Nekik persze mindegy, hogy melyik hónapban kapnak több pénzt, nekünk bizony nem, hogy mikor adunk ki kétszer-háromszor annyit, főleg télvíz idején, amikor a fűtés is rekordszámlákat eredményez. De az áram kell, úgyhogy ha tetszik, ha nem, ki kell fizetni a számlát, abban a reményben, hogy jövő hónapban feleennyi lesz.
Azt nem tudom elképzelni, ki, vagy mi állapítja meg a számlák összegét, ül egy néni, veszi a címeket, s nézi: ez a lakás 100 lejt fizetett, most legyen 120? Vagy rábízzák egy programra, amit két-három havonta új adatokkal töltenek meg? Valószínű az utóbbi, különben nem jöhetne újra egy ugyanolyan nagy összegű villanyszámla, mint a szabályozás idején. Na itt jött el az idő, amikor vártam a szerelmes levélre.
De aztán arra is rájöttem, hogy csak én húznám a rövidebbet, mert tényleg megszüntetik az áramot, pakolhatom ki a hűtőt, kereshetném elő a gyertyát, ráadásul a számla mellett ki kell fizetni a levágást és a visszakötést is. S mivel más áramszolgáltató nem létezik ebben az országban, lenyeljük ezt is, egy héten belül bebeszéljük magunknak, hogy lehet mi vagyunk túl érzékenyek, a semmibe vevés, kontármunka meg nyugodtan mehet tovább, hisz van akit megetetni vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok