2009. november 25., 11:162009. november 25., 11:16
Először is természetesen nem azzal van baj, hogy a szövetség Klaus Johannis és a szociáldemokrata Mircea Geoană mögé sorakozott fel Crin Antonescu liberálisai oldalán, bár opciójával egyebek mellett a jobbközép Európai Néppárt előtt is számot kell adnia. A gond az, hogy az RMDSZ a jelek szerint felrúgta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal ez év február 22-én kötött megegyezést, miszerint a romániai magyar közösséget érintő sarkalatos ügyekben előzetes egyeztetések alapján hoz döntést.
Ha valaki nem emlékezne rá, segítünk: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozásáról szóló megállapodás kimondja, hogy a testület általános feladata közé tartozik közös álláspontot kialakítani a romániai magyar közösséget érintő főbb társadalmi, közéleti és politikai kérdésekben. Mármost mi lehetne lényegesebb, az erdélyi magyar társadalom jövőjére nagyobb befolyással bíró stratégiai kérdés annál, hogy részt vegyen-e a közösség legtekintélyesebb politikai érdek-képviseleti szervezete a bukaresti hatalomban?
Az még hagyján, hogy az államfőválasztások előtt az RMDSZ ugyancsak egyoldalú döntéssel nevezte meg jelöltjét, noha e téren ugyanvalóst farizeusi magatartásra vall a szövetség sajtója és bizonyos politikusai részéről az EMNT-t, az MPP-t és az SZNT-t okolni a magyarok távolmaradásáért, amikor Tőkés László alakulatát – amely fenntartásokkal ugyan, de kiállt Kelemen Hunor mellett – kész tények elé állították, a másik két szervezet támogatását pedig nem is igényelték. Ugyanígy történt most, a kormányra lépés és Geoană támogatása esetében is, amikor újabb egyoldalú lépésével az RMDSZ feláldozta az erdélyi magyar konszenzuskeresést, az összefogást a bukaresti partnerekkel való együttműködés oltárán. Bár ne lenne igazunk, de talán az önrendelkezést is.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.