Megtörtént már az is önnel, hogy kedves, dallamos, behízelgő hangon hívták telefonon, hogy látogasson el feltűnően olcsó, viszont a legjobb minőségű termékek – mondjuk merinói juh gyapjából készült takarók – bemutatójára? Vagy ígérték már önnek, hogy potom pénzért életmentő, egészségvédő, számos betegséget gyógyító, infravörös fénnyel működő csodaműszerekhez juthat hozzá? Nos ha igen, nagy a valószínűsége, hogy szélhámosok környékezték meg. És az is gyanítható, hogy nem ön az egyedüli, akit megkíséreltek átverni, sőt minden bizonnyal akadtak, akiket sikeresen be is csaptak a szélhámosok.

Vegyük mondjuk a Marokkóból érkező telefonhívás esetét. Ilyenkor a csalók arra számítanak, hogy az áldozat reflexből visszacsörgeti őket, így a nemzetközi hívás bevételéből valamilyen módon nekik is jut. De ez csak egy a rengeteg, manapság egyre gyakrabban előforduló csalási módszerek közül, a szélhámosok ötleteinek tárháza pedig, ahogy a történelem során mindig, manapság is kifogyhatatlan.

Jól tudjuk, hogy az egymás átverésének, a gyanútlanok és ártatlanok kihasználásának gyakorlata egyidős az emberiséggel. Azt is tudjuk, hogy míg világ a világ, virágozni fog az embertársaink megtévesztésének gyakorlata, a csalók mindig és mindenhol köztünk járnak. Az már csak részletkérdés, hogy manapság éppen milyen trükkös bűnelkövetési módszerekkel csalják kelepcébe az erre szakosodott hálózatok a kiszolgáltatottakat, a tájékozatlanokat, hiszékenyeket, a méregdrága gyógyszerek világában olcsó medicinára vágyó kisnyugdíjasokat. Mert bizony elsősorban az idősek, a magányosan élők azok, akik a legkönnyebben a szemfényvesztők áldozataivá válhatnak, a csalóknak pedig kapóra jön, sőt segít a világháló áttekinthetetlen labirintusa, a technika szélsebes fejlődése.

De ki siet a kiszolgáltatottak segítségére? A rendőrség egy-egy bűnbanda leleplezése után felhívja ugyan a lakosság figyelmét, hogy legyen nagyon óvatos a különféle ajánlatokkal, gyanús, ellenőrizhetetlen hátterű, túl kecsegtetőnek tűnő szolgáltatásokkal kapcsolatban, azonban nem biztos, hogy ez elegendő. Talán ennél is kézenfekvőbb, „egyénibb fegyverekre” lehet szükség a pénzéhes szélhámosok ellen. Egyrészt tájékozottságra, másrészt arra, hogy az elmagányosodásnak egyre inkább kedvező társadalmunkban mégiscsak próbáljunk emberi kapcsolatokat tartani a körülöttünk élőkkel. Szomszédainkkal, ismerőseinkkel, azokkal, akik potenciális sorstársaink lehetnek egy ilyen átveréses történetben.

De ettől függetlenül is jó arra gondolni, hogy emberközi élő kapcsolataink szinte mindenben segítségünkre lehetnek. Így abban is, hogy a titokzatos külföldi hívást követő tanácstalanságunkban esetleg jó szomszédunkat csöngetjük meg, és nem az ismeretlen marokkói számot hívjuk vissza.