Nem lesz könnyű dolga Vona Gábor Jobbik-elnöknek, ha – mint azt az EMI-táborban a hétvégén elmondta – meg akar szabadulni a szélsőségespárt-címkétől.
2013. augusztus 11., 19:092013. augusztus 11., 19:09
Az ugyanazon beszédében elhangzott kijelentés – miszerint nem mondanak le azon céljukról, hogy egyszer minden magyar egy hazában éljen – éppen ezzel a szándékkal ellentétes képet fest a pártról. Nem mintha nem hangzana jól, azonban érdemes józan ésszel végig gondolni, milyen következményekkel járna, ha ma egy európai uniós tagállam területi követelésekkel állna elő egy másik európai uniós tagállammal szemben.
És nem csupán a külföldi reakciókról van szó – Vona kijelentése épp annak az autonómiának lehet a kerékkötője, amely mellett elvileg kiállt az EMI-táborban. Hiszen az autonómiát zászlajukra tűző magyar szervezetek nem győzik lépten-nyomon hangoztatni, hogy nem Románia határait akarják megváltoztatni, sőt az autonómia – amelynek keretében a román állam lehetővé tenné egy adott területen élő őshonos magyar közösség számára, hogy saját ügyeiben helyi szinten döntsön, és szabadon használja anyanyelvét – épp a garanciája lehet annak, hogy ne legyenek elszakadási törekvések. Vona kijelentése azonban kapóra jön a román kormány számára, hiszen arra hivatkozva azzal utasíthatja vissza az autonómiatörekvéseket, hogy azok célja valójában az ország területi egységének megbontása.
Nem mintha a román kormány durva, az autonómiát mereven elutasító, barátságtalan reakciója európaibb hangvételű lenne. Megszokhattuk, hogy a román diplomácia magyar ügyekben mostanában hiperaktív, és előszeretettel hangoztatja kioktató hangnemben az ország szuverenitásának sérthetetlenségét. (Miközben például négy román képviselő Tajvani magánlátogatása után nem győz csúszni-mászni Kína előtt, nehogy már megsértse a pekingi kommunista illetékesek önérzetét).
A különbség a két szélsőséges megnyilvánulás között az, hogy Vona ellenzéki politikus, akitől a többi magyar párt már többször elhatárolódott, míg Romániában a kormány részéről hangzanak el olyan kijelentések, amelyek a 19. századi, kirekesztő, a kisebbségek beolvasztására törekvő nemzetállami sovinizmust idézik, és amelyeknek nincs mit keresniük a 21. század Európájában.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!